- Van kedved piálni? - kérdezte Harry.
- Ez kérdés volt? - nevettem, majd lementünk a konyhába.
- Mit kérsz? Van bor, sör, whiskey... - kezdte el sorolni.
- Ne folytasd! Minden jöhet - intettem le.
- Z bá nem fog lecseszni? - húzta fel a szemöldökét.
- Ki nem szarja le? - vontam vállat.
*
Hát, hogy is mondjam. Szinte mindent megittunk, amit csak találtunk, és ennek nem is lett jó vége. Inkább kezdem az elején. A négy buzi is betévedt ide. Fogalmam sincs, hogy hogyan, de itt vannak. Mint mondtam, a piálásnak semmi jó vége nem lett. Kint ültünk a konyhában, mikor Georgh beront.
- Hé, mit csináltok? - nézett ránk gyanúsan.
- Semmit - intettük le rögtön.
- Mennyit ittatok ti? - mutatott az asztalon lévő üres üvegekre.
- Áá, csak pár doboz sör... - vont vállat Harry.
- Hogy mit csináltatok? - jött be Nelly is.
- Nyugodjatok már le, nem vagyunk gyerekek! - kiabáltam.
- Bocs, hogy élek - sétált vissza Nell. Georgh is kiment.
- Tudod mihez lenne most kedvem? - hajolt közel hozzám Harry, és a szája már szinte súrolta az enyémet.
- Nem, mihez? - kérdeztem vissza.
- Szerintem ezt négy szem köz kéne elintézni - mosolygott, és felrángatott a szobájába.
- Legalább az ajtót zárd be - szóltam rá. Ő teljesítette a kérésem. Leültem az ágyra, és Harry-t figyeltem, aki egy szál alsóban volt, és felém közelített.
- Tudom, hogy nem vagyunk józanok, de ezt amúgy sem úsztad volna meg - vigyorgott, és rögtön megcsókolt. Nem ellenkeztem, sőt! Azonnal visszacsókoltam ész szó nélkül hagytam, hogy lehúzza rólam a toppom és amikor az ágyon fölém kerekedett, azt is hagytam, hogy levegye rólam a gatyám. Végül...
*
Reggel kibírhatatlan fejfájásra keltem. Körbenéztem, és az ágyban feküdtem. Lassan felálltam, és lebotorkáltam a konyhába. Épp Nelly és Niall reggelizett. Asszem úgy ötödszörre...
- Szar reggelt - köszöntem, és kinyitottam a hűtőt, hogy valami kaja után nézzek. Előtte persze vettem be fejfájás csillapítót.
- Neked is - mondták bizonytalanul.
- Milyen volt az este? - vigyorgott Niall.
- Mi milyen volt? - fordultam meg rögtön. - Mit csináltam? Ki vele!
- Komolyan nem tudod? - húzta fel a szemöldökét Nell.
- Annyi van meg, hogy este piáltam Harry-vel. Onnantól minden kiesett - fogtam a fejem.
- Hát, hogy is mondjam. Z bá kicsit ki lesz készülve...
- Mi? Te jó ég, mit csináltam? - kiabáltam.
- Mondjuk úgy, hogy a második feladat kipipálva - mosolygott Niall.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam magamból kikelve. Hogy lehetek ennyire hülye? Te jó ég, mekkora idióta vagyok már?!
- Mi van? - rontott be Harry.
- Téged egyszer még megverlek - mutattam rá rögtön.
- Mit csináltam? - tárta szét a karját.
- Jobban mondva, mit csináltatok - köhintett Nialler.
- Mi történt? - kezdett el aggódni Harry is.
- Őőő...Amire te hajtottál? - kérdezte ironikusan Niall.
- Ugye nem? - sötétültek el Harry szemei.
- Ugye de - bólogatott Nelly.
- És ti erről honnan tudtok? - tettem keresztbe a karom.
- Nem volt nehéz kitalálni. Harry és te. Szoba. Pia. Részegség. Kettesben. Ráadásul a szomszéd utcából is lehetett hallani. Ha ti ebből nem tudnátok összerakni, akkor elég hülyék vagytok. - rontott be Louis is.
- Te is tudsz róla? - kerekedett el Harry szeme. Ekkor csengett a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- DAYRAAAAAAAA! - üvöltött Z bá, annyira, hogy legalább egy méterre el kellett tartanom a fülemtől a készüléket.
- Önnek is jó reggelt Zoli bácsi - köszöntem.
- Mégis mi a francot csináltál te tegnap este?
- Úúú, ez tök jó játék, én is játszok. Maga mit csinált tegnap éjjel? - húztam az agyát.
- Rebecca!
- Mióta tartozik magára a magánéletem? Nem az apám! Az angol tanáromnak ilyet nem mondok el!
- Te lefeküdtél Harry-vel? - ordított.
- Szívesen mondanám, hogy igen. De mivel ezt Zoli bácsi kérdezi, ezért neeeeem - ráztam a fejem.
- Most azonnal haza jössz! - ezzel lerakta.
- Remek. Ez honnan tudta meg, hogy lefeküdtem Harry-vel? - fordultam vissza a többiekhez. Niall épp menekülni próbált - NIALL! - futottam utána.
- Becca, ezt inkább beszéljük meg - jött utánam Harry. Én megfordultam.
- Harry, a tegnap este...nem történt meg - ráztam a fejem. - Lezárt ügy, oké? És ilyen soha többé nem is fog előfordulni.
- Te nem szeretsz engem?
- Harry. 18 vagyok, Magyarországon élek, és az angol tanárommal vagyok itt, aki tulajdon képen a pót apánk, és te híres vagy. Ezt mégis, hogy a francba képzelted el? - húztam fel a szemöldököm.
- Ne már, hogy ezek legyenek akadályok - rázta a fejét.
- Egyenlőre legyünk csak barátok, oké?
- Oké - sóhajtott.
*
Mikor hazaértünk, elég nagy fejmosást kaptam az este miatt. Én nevetve és szörnyülködve hallgattam. Végül megsértődtem, és visszaszóltam.
- Már nem azért, de miért kapok fejmosást, mikor nagykorú vagyok? - kiabáltam.
- Mert ez nem járja, hogy szó nélkül lefekszel valakivel - kiabált Z bá is.
- Tudtommal nem tartozik magára a magánéletem! És nem fogok minden este úgy elmenni, hogy: Oh, Zoli bácsi, asszem ma lefekszem valakivel.
- Most én vigyázok rátok, szóval igenis rám tartozik.
- Ezt még a szüleimnek sem mondanám el!
- Nem vagy normális.
- Örülök magának - indultam fel a szobámba.
- Mit mondtál?
- Semmit - vágtam rá.
- Ezek a mai kamaszok - sóhajtott Z bá.
- Hallottam - jött mindenhonnan a válasz. Főleg, hogy nekem mondta. Felmentem a szobámba, és beléptem skype-ra. Harry videóhívást indított.
- Szia szépség - köszönt.
- Ezt befejezed - nevettem.
- Mi lesz, ha nem? - vigyorgott.
- Az lesz, hogy nem szólok hozzád - vágtam be a durcát.
- Húú, hercegnő bekeményít - nevetett.
- Harold Edward Styles. Ezt még megbánod - fenyegettem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése