Fura volt korom sötétben kelni, e miatt az időérzékem is teljesen elvesztettem. Amint kikeltem az ágyból, az ajtó felé vettem az irányt. Vagyis vettem volna, ha nem rossz felé megyek és nem megyek neki a falnak. Vagy az asztalnak. Vagy mit tudom én minek. A fülemet halk nevetés ütötte meg és oda sem kellett fordulnom, hogy tudjam, Harry az. Persze, ki más lenne? És ki más lehetne ilyen szerencsétlen, mint én? Végül megtaláltam a rendes irányt és nagy nehezen megfogtam a kilincset, így kilépve a konyhába. A szemem még félig csukva volt, ezért azt sem láttam, hogy előttem van egy nagy víztócsa. Mondanom sem kell, akkorát estem, hogy szerintem soha többé nem fogok tudni ülni.
- Azt a rohadt... - fogtam a fenekem. Ez a reggel egyre jobb.
- Jézusom, jól vagy? - rohant ide hozzám Nelly, majd segített felállni. - Ijj, a tócsán estél el? Bocsi, az az én hibám, mert tudod...Niall... mindegy, inkább nem részletezem. Gyere, keressünk valamilyen jeges borogatást - botorkáltunk el a hűtőig, majd a fagyasztóból kiszedett nekem egy zacskó borsót (?). - Ne haragudj...
- Semmi baj... De akkor már az okát is tudni akarom, hogy, hogy került oda a víz a földre - mondtam a fájdalomtól eltorzult arccal.
- Hát, az úgy volt, hogy én kijöttem reggelizni és épp vizet öntöttem a poharamba, amikor Niall átölelte hátulról a derekam. Ez még idáig oké volt, mert nem ijedtem meg, csak aztán csókolgatni kezdte a nyakam, ami miatt kicsit felugrottam és ezért kiöntöttem a vizet - hadarta el gyorsan, én meg csak néztem rá kerek szemekkel. Na, ha tudom, hogy ez történt, nem kérdezek rá...
- Jó reggelt - botorkált ki Harry, mire Nelly zavartan elkapta a fejét.
- Oh, Istenem! Basszus, Harry, takard már el magad - rohant ki a konyhából, én meg rögtön kapcsoltam. Harold felé fordultam és betuszkoltam a szobámba.
- Harry, vegyél már fel valamit - nevettem el magam és próbáltam csak a szemébe nézni. Elindultam újra az ajtó irányába, de visszarántott magához.
- Te mikor öltöztél fel? - mosolygott le rám.
- Amikor éjszaka mosdóba kellett mennem - válaszoltam, majd megint a kijárat felé fordultam. Amin kiléptem a konyhába, vissza is mentem a hálómba. - És még az ember azt hinné, hogy nem érheti több meglepetés - sütöttem le a szemem zavaromban, majd két lábat láttam meg magam előtt. Lassan felnéztem az illetőre (közben ellenőriztem, már volt rajta boxer), majd újra elnevettem magam, Ő meg érdeklődve nézett rám. - Nelly és Niall a pulton csók csatáznak. Szerintem öt perc sem telik bele és már a szobában lesznek - magyarázkodtam, majd Ő is elröhögte magát. A nagy szórakozásunk közben megöleltük egymást, majd ezt egy csókkal spékeltük meg. Ezután Harry magával rángatott, ki a konyhába, ahol még mindig ott volt a két szerelmespár.
- Könyörgöm, menjetek szobára - szólt rájuk Harold, Ők meg rögtön mentek és bezárkóztak. Oké, asszem most jött el annak az ideje, hogy elmenjünk sétálni. Jó messzire. Mondjuk a hegyre. Igen, ott jó lesz.
- Harry?
- Hmm?
- Öltözz és menjünk el sétálni. A hegyre. Ahol senki sincs. Csak mi - mondtam, majd lányos zavaromban megint a padlót kezdtem kémlelni. Oké, most már komolyan orvoshoz kéne fordulnom. Persze, amint meghallotta, hogy "csak mi", rohant be a szobába öltözni. Szerintem bele sem telt öt percbe és már mellettem állt, túrára készen. Kezeinket összekulcsoltuk, majd elindultunk. Ahogy az utca végére értünk, kikanyarodtunk balra és rögtön egy magas dombot kellett megmásznunk. És ez még semmi.
*
El sem hiszem, hogy végre kiértünk. Egy nagy mező közepén voltunk, amit semmi sem kerített, bármerre néztünk, csak zöld füvet láttunk. Harold fáradtan "dobta" le magát a puha pázsitra, majd én is mellé akartam ülni, de egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott. Kezeimet a nyaka köré fontam, majd megcsókoltam. Tudtam, hogy szereti, ha én kezdeményezek. És ahogy egyre jobban belemerültünk, végül eldőltünk és fekve folytattuk tovább.
- Semmi baj... De akkor már az okát is tudni akarom, hogy, hogy került oda a víz a földre - mondtam a fájdalomtól eltorzult arccal.
- Hát, az úgy volt, hogy én kijöttem reggelizni és épp vizet öntöttem a poharamba, amikor Niall átölelte hátulról a derekam. Ez még idáig oké volt, mert nem ijedtem meg, csak aztán csókolgatni kezdte a nyakam, ami miatt kicsit felugrottam és ezért kiöntöttem a vizet - hadarta el gyorsan, én meg csak néztem rá kerek szemekkel. Na, ha tudom, hogy ez történt, nem kérdezek rá...
- Jó reggelt - botorkált ki Harry, mire Nelly zavartan elkapta a fejét.
- Oh, Istenem! Basszus, Harry, takard már el magad - rohant ki a konyhából, én meg rögtön kapcsoltam. Harold felé fordultam és betuszkoltam a szobámba.
- Harry, vegyél már fel valamit - nevettem el magam és próbáltam csak a szemébe nézni. Elindultam újra az ajtó irányába, de visszarántott magához.
- Te mikor öltöztél fel? - mosolygott le rám.
- Amikor éjszaka mosdóba kellett mennem - válaszoltam, majd megint a kijárat felé fordultam. Amin kiléptem a konyhába, vissza is mentem a hálómba. - És még az ember azt hinné, hogy nem érheti több meglepetés - sütöttem le a szemem zavaromban, majd két lábat láttam meg magam előtt. Lassan felnéztem az illetőre (közben ellenőriztem, már volt rajta boxer), majd újra elnevettem magam, Ő meg érdeklődve nézett rám. - Nelly és Niall a pulton csók csatáznak. Szerintem öt perc sem telik bele és már a szobában lesznek - magyarázkodtam, majd Ő is elröhögte magát. A nagy szórakozásunk közben megöleltük egymást, majd ezt egy csókkal spékeltük meg. Ezután Harry magával rángatott, ki a konyhába, ahol még mindig ott volt a két szerelmespár.
- Könyörgöm, menjetek szobára - szólt rájuk Harold, Ők meg rögtön mentek és bezárkóztak. Oké, asszem most jött el annak az ideje, hogy elmenjünk sétálni. Jó messzire. Mondjuk a hegyre. Igen, ott jó lesz.
- Harry?
- Hmm?
- Öltözz és menjünk el sétálni. A hegyre. Ahol senki sincs. Csak mi - mondtam, majd lányos zavaromban megint a padlót kezdtem kémlelni. Oké, most már komolyan orvoshoz kéne fordulnom. Persze, amint meghallotta, hogy "csak mi", rohant be a szobába öltözni. Szerintem bele sem telt öt percbe és már mellettem állt, túrára készen. Kezeinket összekulcsoltuk, majd elindultunk. Ahogy az utca végére értünk, kikanyarodtunk balra és rögtön egy magas dombot kellett megmásznunk. És ez még semmi.
*
El sem hiszem, hogy végre kiértünk. Egy nagy mező közepén voltunk, amit semmi sem kerített, bármerre néztünk, csak zöld füvet láttunk. Harold fáradtan "dobta" le magát a puha pázsitra, majd én is mellé akartam ülni, de egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott. Kezeimet a nyaka köré fontam, majd megcsókoltam. Tudtam, hogy szereti, ha én kezdeményezek. És ahogy egyre jobban belemerültünk, végül eldőltünk és fekve folytattuk tovább.
Nelly szemszöge
- Elmentek - jelentettem ki, nagy boldogan. Igazából most semmit sem csináltunk, csak pont ezt akartuk elérni, hogy magunkra hagyjanak bennünket. Sikerült.
- Na és most? - suttogta Niall. Hát, ez mondjuk jó kérdés. Apa nincs itthon, Harry-ék gondolom felmentek a hegyre, meg amúgy is kettesben akarunk lenni, szóval... - Vagy... várj - kapta el a karomat, majd ledöntött az ágyra, így Ő fölém kerekedett. - Mi lenne, ha először lennénk úgy kettesben, majd csinálunk sütit, végül elmegyünk sétálni? Hmm? - mosolygott le rám. Oh, jaj ne! Az az angyali mosoly! Basszus! Tudja, hogy annak nem bírok ellenállni.
- Mit kapok érte? - mosolyogtam kacéran.
- Egy meglepetés randi? - vigyorgott.
- Hmm... Oké - nevettem el magam.
- Na és most? - suttogta Niall. Hát, ez mondjuk jó kérdés. Apa nincs itthon, Harry-ék gondolom felmentek a hegyre, meg amúgy is kettesben akarunk lenni, szóval... - Vagy... várj - kapta el a karomat, majd ledöntött az ágyra, így Ő fölém kerekedett. - Mi lenne, ha először lennénk úgy kettesben, majd csinálunk sütit, végül elmegyünk sétálni? Hmm? - mosolygott le rám. Oh, jaj ne! Az az angyali mosoly! Basszus! Tudja, hogy annak nem bírok ellenállni.
- Mit kapok érte? - mosolyogtam kacéran.
- Egy meglepetés randi? - vigyorgott.
- Hmm... Oké - nevettem el magam.
Becca szemszöge
- Harry, halkan, mert a végén észreveszik, hogy visszajöttünk - fogtam be a száját a barátomnak, ugyanis folyamatosan dumált. De komolyan! Amint kitaláltam, hogy kosarazzunk, arról beszél, hogy le fog győzni. Viszont most már kezdi felfogni, hogy kussban kell maradni, így észrevétlenül kisurranhattunk a pályára. Én rögtön vezetni kezdtem a labdát a túl oldalig, ott pedig dobtam egy három pontost. Elkezdtem örömömben kiabálni és ugrálni, majd kinyújtottam Harry-re a nyelvem, aki diszkréten kiröhögött. - Most meg, mi van? Dobtam egy három pontost és te meg kiröhögsz? - boxoltam vállon, erre kikerült, felkapta a labdát és dobott egy csont nélküli... három pontost. Ezt nem hiszem el! Hogy a fenébe? Gondolom a meglepettségem az arcomra is kiült, mert eltátottam a számat.
- Béna vagy - röhögött továbbra is, én meg sértetten, csak álltam előtte, végül úgy döntöttem, ha harc, hát legyen harc. Egy nyújtózkodással kivillantottam a hasamat, amit Ő előszeretettel bámult meg és most sem volt másként. Amíg mosolyogva elbambult, én vissza szereztem a kosárlabdát és eszeveszett módon rohanni kezdtem. A lasztit csak vezettem és vezettem, szinte már azt hittem, hogy nem tudok majd megállni. Jól sejtettem, a nagy lendület miatt futás közben kellett palánkra dobnom... és... BEMENT! Ráadásul hat pontos! Jézusom! Soha nem dobtam még ilyet! Na, Styles, ki is a jobb?
A pasim büszkén elvigyorodott, majd nevetve megtapsolt.
- Oké, bevallom, ez ügyes volt - ölelte át a vállamat, majd nyomott egy puszit a fejemre.
- Sziasztok - kiabált nekünk egy ismerős hang. Rögtön az út felé fordultunk és ott megláttuk Louis-t, aki...sírt?
- Szia - válaszoltunk egyszerre és rögtön odarohantunk hozzá.
- Haver, te sírsz? - támadta le rögtön Harry és folyamatosan az arcát fürkésztük. Lou-t nagyon ritkán látjuk sírni.
- I-igen... - ült le a földre, mi meg mellé kuporodtunk.
- Mi történt? Mi a baj? - szálltam most rá, én.
- Sz-szakítottunk... Rocky-val - motyogta, nekem meg elkerekedett a szemem. Mi az, hogy szakítottak? Jézusom, mit tett ez a lány? - A-azért, mert összevesztünk... Kiderült, hogy Liam-et jobban szereti, mint engem... Emiatt nem Liam-et hibáztatom, Ő n-nem tehet semmiről... De Rocky-tól fáj... nagyon - sóhajtozott, mi meg együtt érzően néztünk rá. Igen, Rocky-nál vannak ilyen változások, amikre fel kell készülni, de erről Louis nem tudott. Hát, kár...
- Louis, szerintem most az lenne a legjobb, ha bemennénk hozzánk és eljönnél velünk az esti "mulatságra" - mosolyogtam rá halványan. Ő is mosolygott, majd egy biccentés felállt és velünk együtt elindult a házhoz. Amint beléptünk az ajtón, Nelly és Niall is megrohamozták az összetört szívű fiút. Kifaggatták, kérdezgették, mindent, amit el lehet képzelni egy ilyen helyzetben. Amíg Ők hármasban elvoltak, Mi visszamentünk a szobámba. Letelepedtünk a kanapéra és TV-t néztünk. Mivel kicsit fáztam, fogtunk egy plédet, betakaróztunk, én felültem törökülésbe és még össze is bújtunk. Egy idő után kezdett kényelmetlen lenni, főleg, hogy rengeteget nevettünk a filmen, ami miatt mocorogtunk is. A végső pózunk pedig úgy nézett ki, hogy én a kanapé jobb végében feküdtem, Harry a bal felén, a lábaink össze voltak gabalyodva. Harry a pólóját is levette (tudom, hogy azért, hogy engem kikészítsen). Pár percig így maradtunk, végül én felültem, és bájosan mosolyogva Harry-re néztem, aki vette az adást, vigyorogva megvakarta a tarkóját, végül Ő is felült és eldöntve engem a kanapén, csókolóztunk. Hirtelen azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget, de mint minden jó, ez sem tart örökké. Harry benyúlt a pólóm alá és a hasamat kezdte simogatni, de még mielőtt bármit is tett volna, megszakítottam a csókot.
- Harry, ne...
- Mi az? Rosszat csináltam? - nézet rám aggódva. Istenem, annyira imádom, amikor így néz rám és azt hiszi, hogy Ő tett rosszat. Ilyenkor látom a szemeiben, hogy igazán szeret és aggódik értem.
- Nem, dehogyis, csak... - haraptam bele alsó ajkamba, amiből vette a célzást.
- Most van meg, igaz? - sóhajtott, én meg aprót bólintottam. - Utálom ezt - morogta, majd egy újabb szenvedélyes csókot kaptam Tőle.
- Hidd el, én is - válaszoltam, mire nekiállt vigyorogni. - Nem azért!
- Késő, már kimondtad - kuncogott fel, én meg mosolyogva megforgattam a szemeim. - Meddig?
- Na ne, most komolyan? - hitetlenkedtem, Ő pedig csak azért is tudni akarta... - Egy nap, most vagyok a végén - adtam fel. Az ember azt hinné, hogy egy pasit nem érdekli a havi "baj". Harry-t mégis.
- Akkor holnap bepótoljuk. Rendesen - vigyorodott el, majd megcsókolt. Aha, szóval ezért. Jó, mindent értek.
- Srácok, készülni kéne, meeert... - nyitott be a szobába Niall, aki meglátván minket, elnyújtotta az utolsó szavát. - Uppsz - húzta be a fejét. - Rosszkor?
- Eléggé - bólintottunk rá. És ami még cikibb, hogy még mindig abban a pózban vagyunk, hogy Harry van fölöttem...
- Ugye, nem épp... dugtatok? - rágta a szája szélét. Nem, hogy kiment volna, áh, nem! Neki az kell, hogy leragad az ajtóban és arra kíváncsi, hogy épp lefeküdtünk-e.
- Jó, Niall, én megöllek - másztam ki Harry alól, majd a szőkeséget kikergettem az udvarra, ahol egy kisebb sokk ért.
- Béna vagy - röhögött továbbra is, én meg sértetten, csak álltam előtte, végül úgy döntöttem, ha harc, hát legyen harc. Egy nyújtózkodással kivillantottam a hasamat, amit Ő előszeretettel bámult meg és most sem volt másként. Amíg mosolyogva elbambult, én vissza szereztem a kosárlabdát és eszeveszett módon rohanni kezdtem. A lasztit csak vezettem és vezettem, szinte már azt hittem, hogy nem tudok majd megállni. Jól sejtettem, a nagy lendület miatt futás közben kellett palánkra dobnom... és... BEMENT! Ráadásul hat pontos! Jézusom! Soha nem dobtam még ilyet! Na, Styles, ki is a jobb?
A pasim büszkén elvigyorodott, majd nevetve megtapsolt.
- Oké, bevallom, ez ügyes volt - ölelte át a vállamat, majd nyomott egy puszit a fejemre.
- Sziasztok - kiabált nekünk egy ismerős hang. Rögtön az út felé fordultunk és ott megláttuk Louis-t, aki...sírt?
- Szia - válaszoltunk egyszerre és rögtön odarohantunk hozzá.
- Haver, te sírsz? - támadta le rögtön Harry és folyamatosan az arcát fürkésztük. Lou-t nagyon ritkán látjuk sírni.
- I-igen... - ült le a földre, mi meg mellé kuporodtunk.
- Mi történt? Mi a baj? - szálltam most rá, én.
- Sz-szakítottunk... Rocky-val - motyogta, nekem meg elkerekedett a szemem. Mi az, hogy szakítottak? Jézusom, mit tett ez a lány? - A-azért, mert összevesztünk... Kiderült, hogy Liam-et jobban szereti, mint engem... Emiatt nem Liam-et hibáztatom, Ő n-nem tehet semmiről... De Rocky-tól fáj... nagyon - sóhajtozott, mi meg együtt érzően néztünk rá. Igen, Rocky-nál vannak ilyen változások, amikre fel kell készülni, de erről Louis nem tudott. Hát, kár...
- Louis, szerintem most az lenne a legjobb, ha bemennénk hozzánk és eljönnél velünk az esti "mulatságra" - mosolyogtam rá halványan. Ő is mosolygott, majd egy biccentés felállt és velünk együtt elindult a házhoz. Amint beléptünk az ajtón, Nelly és Niall is megrohamozták az összetört szívű fiút. Kifaggatták, kérdezgették, mindent, amit el lehet képzelni egy ilyen helyzetben. Amíg Ők hármasban elvoltak, Mi visszamentünk a szobámba. Letelepedtünk a kanapéra és TV-t néztünk. Mivel kicsit fáztam, fogtunk egy plédet, betakaróztunk, én felültem törökülésbe és még össze is bújtunk. Egy idő után kezdett kényelmetlen lenni, főleg, hogy rengeteget nevettünk a filmen, ami miatt mocorogtunk is. A végső pózunk pedig úgy nézett ki, hogy én a kanapé jobb végében feküdtem, Harry a bal felén, a lábaink össze voltak gabalyodva. Harry a pólóját is levette (tudom, hogy azért, hogy engem kikészítsen). Pár percig így maradtunk, végül én felültem, és bájosan mosolyogva Harry-re néztem, aki vette az adást, vigyorogva megvakarta a tarkóját, végül Ő is felült és eldöntve engem a kanapén, csókolóztunk. Hirtelen azt akartam, hogy ez a pillanat sose érjen véget, de mint minden jó, ez sem tart örökké. Harry benyúlt a pólóm alá és a hasamat kezdte simogatni, de még mielőtt bármit is tett volna, megszakítottam a csókot.- Harry, ne...
- Mi az? Rosszat csináltam? - nézet rám aggódva. Istenem, annyira imádom, amikor így néz rám és azt hiszi, hogy Ő tett rosszat. Ilyenkor látom a szemeiben, hogy igazán szeret és aggódik értem.
- Nem, dehogyis, csak... - haraptam bele alsó ajkamba, amiből vette a célzást.
- Most van meg, igaz? - sóhajtott, én meg aprót bólintottam. - Utálom ezt - morogta, majd egy újabb szenvedélyes csókot kaptam Tőle.
- Hidd el, én is - válaszoltam, mire nekiállt vigyorogni. - Nem azért!
- Késő, már kimondtad - kuncogott fel, én meg mosolyogva megforgattam a szemeim. - Meddig?
- Na ne, most komolyan? - hitetlenkedtem, Ő pedig csak azért is tudni akarta... - Egy nap, most vagyok a végén - adtam fel. Az ember azt hinné, hogy egy pasit nem érdekli a havi "baj". Harry-t mégis.
- Akkor holnap bepótoljuk. Rendesen - vigyorodott el, majd megcsókolt. Aha, szóval ezért. Jó, mindent értek.
- Srácok, készülni kéne, meeert... - nyitott be a szobába Niall, aki meglátván minket, elnyújtotta az utolsó szavát. - Uppsz - húzta be a fejét. - Rosszkor?
- Eléggé - bólintottunk rá. És ami még cikibb, hogy még mindig abban a pózban vagyunk, hogy Harry van fölöttem...
- Ugye, nem épp... dugtatok? - rágta a szája szélét. Nem, hogy kiment volna, áh, nem! Neki az kell, hogy leragad az ajtóban és arra kíváncsi, hogy épp lefeküdtünk-e.
- Jó, Niall, én megöllek - másztam ki Harry alól, majd a szőkeséget kikergettem az udvarra, ahol egy kisebb sokk ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése