2014. március 18., kedd

37.fejezet: Kijutás

- Unatkozom - ütötte a falba a fejét Niall. Hát, ezzel nem volt egyedül, mert mi is. És ha már az unatkozásnál tartunk... bevallom, szívesen megismételném az estét. Mármint azt a részét, amikor Harry-vel voltam, természetesen. Na, de ne kalandozzanak el a gondolataim, a végén lebuknánk.
- Amúgy este mindenki a pasijával volt, mert a lányok folyton sikítoztak? - ásított Liam. Tulajdonképpen most mindenki arról próbálta elterelni a figyelmet, hogy másnapos volt.
- Nem - vágta rá a többi lány, én nem. Mert hát... hadd ne keljen részleteznem. És elszóltam. Mindenki rám nézett, mert észrevették, hogy én nem válaszoltam a többiekkel együtt.
- Na és te, Becca? - szögezte nekem a kérdést Louis. Én csak Harry-hez bújtam, aki megállás nélkül mosolygott, én meg lesütöttem a szemem. 
- Most olyan dejavou érzésem van - gondolkozott el Niall és tudtuk is, hogy miért. Legalábbis mi, Harolddal. Amikor először kerültünk úgy össze az öltözőben, akkor is ott volt. Igen, Niall soha semmiből nem marad ki. Mindenki érdeklődve nézett Niall-re, aki inkább nem szólalt meg, mert tudta, ha elmondja, azt nagyon megkeserüli! - Akkor legalább azt mondjátok már el, hogy mit csináltatok ti kettesben a női öltözőben éjszaka - feszegette a határokat. Ez tulajdonképpen már maga a válasz. Most viszont felnéztem Harry-re, aki ugyanezt tette és a válaszomat várta.
- Szexeltünk - vontam vállat. Nem értem, hogy miért kell ennyire kerülni ezt a témát. Ez egy természetes dolog és fogadni mernék, hogy a többiek többször csinálták, mint mi! Jó, tudom, hogy leginkább azért kerüli mindenki, mert magánügy, de szerintem ebben semmi kínos nincs. Persze a többiek rögtön elröhögték magukat és szerintem fejben számolgatni kezdték, hogy mi hányszor is kerültünk össze. - Oké, akkor felelsz vagy merszezzünk, ha már így beleéltétek magatokat ebbe a témába - nevettem fel én is, mert már kezdett idegesíteni, hogy a többiek rajtunk röhögnek. Ennyi erővel én is röhöghetnék Louis-n és Rocky-n, mert Ők meg minden este összefekszenek, szóval a helyükben kussolnék! 
- Oké, akkor felelsz vagy merszezzünk, de egy embert nem lehet egymás után kérdezni - mondta Liam. - Ki kezd?
- Én - emelte fel a kezét Harry, majd körbe nézett a társaságon. - Niall, felelsz vagy mersz? - oh, persze, hogy Őt választotta, ki mást?
- Merek - jelentette ki a szőkeség, majd a bátorság egyből eltűnt a szeméből, amint eszébe jutott, hogy Harry kérdezte.
- Rendben, akkor menjetek be a NŐI mosdóba és tegyétek meg! Van rá negyed órátok és mérjük - mondta gonosz vigyorral az arcán, én meg alig bírtam visszatartani a röhögést. Azért ez jó visszavágás volt Harry-től, teljesen megérdemli Niall! Bár, Nelly nem, de csak lesz annyi esze, hogy nem engedi. Vagy ha mégis, akkor meg igen, amúgy is együtt vannak egy jó ideje. Ők ketten először csak ledermedve ültek a helyükön, de mikor feleszméltek, hogy már megy az idő, szélsebesen rohantak be a mosdóba. Ezek szerint nem is volt ellenükre ez a feladat, feltéve, hogy mindenki tudja, hogy mit művelnek odabent.
Negyed óra múlva meg is jelentek, kipirultan és fáradtan, de megállás nélkül vigyorogtak. Hát, mit ne mondjak, tényleg hamar lezavarták.
- Rendben, akkor David - ült le Niall, rögtön mellé Nelly. - Felelsz vagy mersz?
- Felelek - vont vállat.
- Mi lett Vera gyerekével?
- Mit tudom én? Lemondtam róla, innentől kezdve nem az én gondom - válaszolt lazán, majd egy gonosz mosollyal rám nézett. Bassza meg, miért most? Miért csinálja ezt? És miért pont ilyenkor jut eszébe minden beszólásom, amiket neki szántam? Én hülye! - Becca... Felelsz vagy mersz?
- Mer - vágta rá helyettem mindenki. Hahó, tőlem kérdezte!
- Oké, akkor mersz - jelentette ki, én meg hitetlenkedve tekintettem körbe. - Mutasd be nekünk Harry gyenge pontjait - vigyorgott.
- Oké, a nyaka... - kezdtem, de félbeszakított.
- Nem! Mutasd be - vigyorgott még mindig. Az agyamig csak most jutott el pontosan az információ. Mutassam be nekik Harry gyenge pontjait? Itt és most? Na, arra várhatnak! - Látom nem érted. Akkor egyszerűbben fogalmazok. Izgasd fel - erre már Harry is odakapta a fejét.
- Normális vagy, ember? - bosszankodott, a többiek pedig szakadtak a röhögéstől. - Ennyi erővel már élő pornót is nézhetnél! - akadékoskodott, de David csak annál inkább ragaszkodott a feladathoz. Be kellett látnom: kénytelen leszek végig csinálni. Ami nem is esne nehezemre, ha kettesben lennénk. De vagyunk összesen 13-an, abból kettő benne van a "játékban". Vagyis 11-en fogják végig nézni, ahogy tulajdonképpen az estéinket szoktuk kezdeni. Na, ez így nem lesz jó...
- Kezdjétek már - nógattak a többiek, nekem meg égett az arcom, ahogy Harry-vel felálltunk és a folyosó közepére sétáltunk, ahol a többiek láttak minket. Előre félek ettől. - Gyerünk, megy az idő és még valahogy haza is kéne jutnunk - nevettek teljes erejükből. Mindenki. Egytől egyig. Ők élvezték ezt, hogy mi égünk és kivételesen nem Ők. Hát, ez van, fordult a kocka. És, hát muszáj volt elkezdenünk. Láttam Harry arcán, hogy már előre fél, mert ez az okos,  megint szűk gatyát vett föl. Nem egy észkombájn! Végül megcsókoltam. Próbáltam olyan szenvedélyesen, mint tegnap este, de ez a báj valahogy nem volt meg. Folyamatosan feszengtem, mert tudtam, hogy a többiek egytől egyig minket néznek. Valahogy el kell lazulnom. És mintha Harold olvasott volna a gondolataimban, úgy szorított magához még jobban. Tudtam, hogy most többet nem segíthet rajtam, ugyanis én kaptam a feladatot, így hát cselekednem kellett. Kezeim elkalandoztak, végül a hasa alján értek véget. Nos, David azt mondta izgassam fel, hát fel is fogom. Végül is nem én égek, hanem Ő, de lehet, hogy ezért még kapni fogok... Na, mindegy, a fő, hogy túl legyünk ezen. Egy mozdulattal lerántottam róla a fehér pólóját és azonnal rálátást kaptam kockás hasára. Na, a lányokat biztosan megölöm, ha rá mernek nézni! Ő az enyém! Ujjaimmal körberajzoltam kockáin, ami rögtön egy nyögést váltott ki belőle, a többiek meg felnevettek. Na, egy gyenge pont pipa. Számmal is lejjebb tértem és a nyakát erősen szívni kezdtem. Na igen, vissza akartam adni neki a tegnap esti jelölést, most én jelölöm meg Őt. Miután végeztem és nyomtam a helyre egy puszit, még egy nyögés. Haha, jó vagyok! Ujjaim hátát karmolták, ami még egy plusz pont a javamra. Mit ne mondjak, rengeteg gyenge pontja van, de ez nekem pont kapóra jött. Elég közel álltunk egymáshoz ahhoz, hogy érezzem, valami már van odalent. Könyörgöm, csak legyünk már túl ezen! És már csak egy helyen próbálkozhattam: a füle mögött. Lassan ajkaimmal oda tértem, majd elkezdtem csókolgatni azt a területet. És bingó, egy újabb morgás és nyögés. Megint nyertem! És lám, a feladatot is túléltem. Még adtam neki egy utolsó csókot, de a pólóját már nem kapja vissza! Eszem ágában sincs odaadni neki! Én elégedetten ültem le a helyemre, a többiek megtapsoltak, Harold pedig eltűnt a mosódban. Gondolom megvárja, míg elmúlnak a kedélyek.
- Huh... nem hittem volna, hogy megcsinálod. Gratula - nevetett Nelly, majd egy kicsit meglökött. Hát, ezek szerint tényleg viccesnek találták, én pedig szórakoztatónak. Komolyan, merem állítani, hogy ez volt életem legjobb felelsz vagy merszes feladata! - Oké, megvárjuk Harry-t, vagy inkább ne?
- Inkább ne - vágtam rá, majd Bern-re néztem, aki egész eddig halál nyugodtan ült. - Bern, felelsz vagy mersz? - kérdeztem mosolyogva. Igen, az én bájos és angyali mosolyom, ami mindenkit képes félrevezetni. Mint most.
- Merek - dörzsölte össze tenyereit.
- Rendben. Ki a legjobb csaj a telefonodban?
- Emma Johnson - válaszolt egyszerűen. Oh igen, Abbey volt osztálytársa, egy évvel idősebb nálunk.
- Oké, akkor nyisd ki az ablakot, nyomd neki az orrod, közben idétlenül nyald le az üveget. Valaki csináljon róla egy képet és ezt küldd el neki mms-ben - mosolyogtam elégedetten. A vigyor egyből lefagyott az arcáról. Persze, mert miért is csinálná meg a feladatot, amikor egy "dögös csajról" van szó? No comment. De, én akkor is rákényszerítem! - Gyerünk, nem érünk rá egész nap - sürgettem. Végül felállt a földről, a telefonját Georgh kezébe nyomta, majd kitárta az ablakot. Komolyan, azt az arcot látnotok kellett volna, ahogy grimaszolt. Mindenki egytől egyig szakadt a röhögéstől, még Georgh is alig bírta megcsinálni a képet. De, miután mindennel megvolt, a szemünk láttára érintette meg a 'küldés' gombot. Mondanom sem kell, hogy mi tapsolva ujjongtunk, Ő meg szinte könnyezett.
- Srácok... mi lenne, ha az ablakon keresztül másznánk ki és hátul mennénk el? A lenti kapu miatt úgy sem tud senki bejönni - állt elő az ötlettel Leila. Oké, most csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem: Mióta lett intelligens?
Az ötletébe rögtön beleegyeztünk és már rohantunk is a cuccainkért, hogy haza mehessünk.

Este 9

- Itthon vagyunk - léptünk be a lakásba Nelly-vel, majd nem sokkal később a fiúk is csatlakoztak.
- Oh, sziasztok, pont időben, most lett kész a vacsora. Gondolom már éhesek vagytok- ölelt meg minket, majd a srácokhoz fordult. - Jaj, hát ti is itt vagytok? Nagyon örülök a látogatásnak, bár, gondolom a lányaim jobban - ölelte meg Őket is egyenként.
- Apa hol van? - kérdeztem meg. Tegnap sem láttuk.
- Ő most kint van a másik háznál. Azt mondta, hogy szívesen lát titeket - válaszolt mosolyogva. - Ha akarjátok, még ma elviszlek benneteket... - mi hevesen bólogatni kezdtünk, a fiúk meg csak kínosan mosolyogtak. Én megragadtam Harold kezét, majd magammal rángattam a szobámba. Amint beértünk, bezártam az ajtót és megcsókoltam, Ő meg habozás nélkül visszacsókolt.
- Mi ez a nagy öröm? - döntötte homlokát az enyémnek, édesen mosolyogva.
- Mehetünk apuhoz. Három nap a külvilágban. Hosszú hétvége. Kettesben. Szabadon. Tudod mit jelent ez? - suttogtam a fülébe, Ő pedig szélesen elvigyorodott.
- Azt, hogy minden időnket egymásra szentelhetjük? - súgta vissza, majd hosszan megcsókolt. Ezután nekiálltunk pakolni a hosszú hétvégénkre és amíg Harry még pakolászott, én kimentem a fürdőbe. Mentem vissza a szobámba, ám előtte még belestem a kulcslyukon és tisztán ki tudtam venni, hogy Harold fehérneműt pakol nekem. Mindegy, nem szóltam semmit, csak mosolyogva benyitottam.
- Készen vagy? - mosolyogtam továbbra is és ez letörölhetetlen lett volna most az arcomról. Bólintott, majd egy gyors puszi után kimentünk a nappaliba. Mint kiderült, Niall és Nelly már rég vártak minket, na de ez van.
Lementünk a kocsiba, majd miután a cuccainkat bepakoltuk, elindultunk. Az út csak húsz perc volt, de még ezt is alig bírtuk kivárni. Komolyan, mint az öt évesek, úgy mocorogtunk. Amikor anya leparkolt, nagy sóhajok kíséretében szálltunk ki. A fiúk ámulva nézték a kis (na jó, nem is annyira kicsi) házunkat, majd miután kezet fogtak apuval, azonnal berohantak. Igen, gondolom nem sokszor vannak faluban. Csopakon kívül. Bepakoltuk a bőröndjeinket a házba, majd kimentünk újra az udvarra. És ekkor hangos zene ütötte meg a fülünket, ráadásul One Direction. Színes fények villogtak a fűben, valamint a falakon és egy csomó ember lépett be a kapun azt óbégatva, hogy "Boldog születésnapot mindkettőtöknek". Eszméletlenül meglepődtünk és nagyon jól esett, hogy még itt is gondoltak ránk. És ekkor megláttam valakit a tömegben, akihez rögtön odafutottam és megöleltem.
- Abbey! Jézusom, annyira régen láttalak - néztem rá mosolyogva, majd Nelly is idejött és Ő is szorosan megölelte.
- Tudom, ezért jöttem el ide. Hiányoztatok - ölelt minket magához újra. - Na és meséljetek, mi történt veletek a nyáron és milyen a suli?
- A nyár uncsi volt, olyan 1D nélküli - nevettük el magunkat. - A suli egész jó - mosolyogtunk és még mindig nem bírtuk felfogni, hogy ez mind miattunk van.
- Lányok, forduljatok csak meg - vigyorgott ránk a rég nem látott barátnőnk és mi rögtön megfordultunk a tengelyünk körül. Elállt a lélegzetünk. A háztetőre fényfüzérrel ki volt írva mindkettőnk neve, valamint a Happy Birthday felirat is ott virított. Akkor a szüleink sem felejtették el. Nelly-vel meghatódva futottunk oda hozzájuk és öleltük meg Őket.
- Boldog 19. születésnapot lányok - mondták a könnyeikkel küszködve. - El sem hiszem, hogy felnőttek lettetek - sírta el magát tényleg anya.
*
Anyu haza ment és jó bulizást kívánt nekünk, apu a haverjaival felment a kocsmába billiárdozni és pingpongozni, így mi maradtunk. Egy csomó itteni barátunk és Abbey. Valamint a két srác, de Ők amúgy sem tudnak hova menni. Megcsináltuk a hangulatot, a világítást hagytuk, a fűbe leterítettünk egy hatalmas pokrócot, a hangfalakat letettük mellé, majd vittünk ki popcornt, csokit és üdítőket. Leültünk egy körbe, én Harry ölébe, Nelly meg Niall-ébe.
- Meséljetek már egy kicsit, olyan régen találkoztunk - nyaggatott Cassidie. Az egész életünk elmeséltük onnantól kezdve, hogy nem jártunk ide. A mai napnál ragadtunk ki és persze, hogy a két srác miatt még az intimebb pillanatok is meg lettek említve, mivel nem bírták ki, hogy ne szívassák egymást.
- Na és veletek mi van? Ne csak mi meséljünk - vigyorgott Nelly. A többiek sorban mindent elmeséltek, hogy mi van velük, van-e barátjuk stb. Az este nagyon jó hangulatban telt, rengetegszer ökörködtünk, például azon szakadtunk nagyot, amikor April véletlenül elindította a locsolót, ami egyenesen az arcába spriccelt. Miranda meg egyszer beleesett a patakba, ami a kerten csobog keresztül. A két fiúval is hamar összebarátkoztak, nem támadták le Őket, pedig Ők is rajongók. Végül éjfél körül Ők is elindultak haza és megbeszéltük, hogy délután találkozunk. A cuccokat mind kint hagytuk, majd sorban elmentünk fürödni. Mivel a srácok már előre "lefoglalták" a szobákat, mi kerültünk a kisebbe. Úgy tűnik, Niall makacs volt. Mivel mi mentünk másodiknak a fürdőbe, én törölközőben slisszoltam vissza a hálószobámba (igen, az enyém volt a kisebb szoba). Harold alsóban feküdt az ágyamon és mosolyogva engem nézett.
- Miért nincs rajtad az a fehérnemű, amit pakoltam? - kérdezte, mire én teljesen ledermedtem. És már megint az az érzés. Nem hiszem el, hogy mindig képes zavarba hozni! Persze, most nem igen vágyom arra, hogy pont abba a melltartóban és tangában rohangáljak előtte. Végül nem tudtam ellenállni a nézésének és visszasasszéztam a mosdóba. Amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam azt a csipkés valamit (bár, előtte rendesen megnéztem a bugyit és nehezemre esett, de megállapítottam, hogy az nem csúzli). Meggyőződtem arról, hogy még nincs itthon apa, de a köntösömet még magamra kaptam. A fürdő a konyhából nyílt, ezért ott Nelly-vel találtam szembe magam.
- Mi ez a sietség? - mosolygott, én meg kínosan elnevettem magam.
- Mégis mit gondolsz? Harry - ültem le egy székre. Szája egy "O" alakot formált, majd helyet foglalt velem szemben.
- Akkor már értem a köntöst. Csak kérlek halkan csináljátok, mert a falak nem valami vastagak - kacsintott, én meg elnevettem magam.
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy a saját hangotokon kívül mást is fogtok hallani - vigyorogtam rá, majd befutottam a szobámba. Becsuktam az ajtót, majd megvártam, míg Harold rám nézett. Közelebb jött és miközben megcsókolt, a köntöst levette rólam. Csókunk egyre hevesebb lett, végül az ágyon kötöttünk ki. És ekkor kopogtak.
- Hahó, bemehetek? - apa volt az. Hát persze... Gyorsan betakaróztunk, nehogy meglásson minket, mert akkor Harry repül, ebben biztosak voltunk. - Csak jó éjt akartam kívánni és boldog szülinapot - nyitott be, majd egy "sziasztok" után vissza is csukta. A takarót ledobtuk a földre, majd végig hallgathattam Harold káromkodását. Ami, ha úgy vesszük, nagyon vicces volt. És én nem álomba sírtam magam, hanem álomba nevettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése