2014. március 18., kedd

35.fejezet: Hülyék vagyunk

Mikor becsukódott, egy sípolást hallottunk. Sophie-val egymásra néztünk.
- Day...
- Hmm?

- Azt hiszem bezártuk magunkat... - mondta, majd pár perc hatásszünet után elnevettük magunkat. Nem érdekelt minket, hogy nem nyílt az ajtó, inkább megkerestük a többieket, hogy valahogy megpróbáljunk kijózanodni. A többieket lent találtuk meg a tornaterem öltözőben, ahol épp Rocky "tornázott". A lány öltözőben voltak és Rocky fent volt a radiátoron és egy majmot utánozott. Persze e miatt kiszakadt belőlünk a röhögés. Egyszer majdnem le is esett, akkor Louis elkezdett sikítozni. 
- Ááááááááááá - sikított Leila. Mind lenéztünk a földön fetrengő szőkeségre, aki épp a hajzuhatagával törölte fel a járólapot.
- Áááá, a hajad! Állsz fel, de azonnal - rohant oda hozzá Zayn és talpra állította.
- Hagyjad már - röhögött Soph. - Kedvem támadt énekelni... Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem, merre jár, hol lehet, most a kedvesem - kezdett el ordítani, Niall addig meg fejjel nekiment a falnak, utána meg seggre esett. Az egész öltöző a mi ordibálásainktól vízhangozott. Miközben mind a szerencsétlenkedő Niall-t figyeltük, egy nagy koppanásra lettünk figyelmesek... Vagyis robbanásra. Ahogy megfordultunk, Louis-t láttuk, ahogy a földön fekszik, a hasát fogva röhög és mellette feküdt a pad. Gratulálok, ezek szerint feldöntötte... A padot nem állítottuk fel és úgy mentünk fel az ebédlőbe. A hűtőket kipakoltuk, a székeket szétdobáltuk, majd megkerestük a könyvtár kulcsát. Azonnal berontottunk a helyiségbe és lázasan keresgéltünk mindenféle könyveket. Harry persze, hogy a "Felvilágosítás" című könyvet kaparintotta meg, majd hangosan "olvasott" belőle, főleg, hogy nem tud magyarul. Vagy hát, pár szót már tud, de olvasni azért még nem. Majd öt év múlva...talán. Vagy nem. Szép lassan lecsendesedtek a körülmények és mindenki olvasott. Vagyis... hogy a fiúk mit csináltak, azt nem tudom. Viszont legközelebb már csak arra lettünk figyelmesek a lányokkal, hogy horkolnak. Elaludtak.
- Oké, nem tudom, hogy vagytok vele, de én megyek és veszek egy hideg zuhanyt, hogy kijózanodjak - nevettem el magam, majd lerohantam az öltözőbe, megint. Beálltam a zuhany alá és magamra engedtem a jéghideg vizet. A ruhám teljesen átázott, a sminkem lefolyt és olyan érzés volt ez, mintha a 18 éves koromat is kimostam volna és amikor megszáradok, 19 leszek. Tudom, kicsit furi, viszont már nem éreztem magam teljesen részegnek. Most már csak fogok emlékezni az estére. Nem minden részletére, de fogok. A zuhanyt elzártam, majd így álltam meg a tükör előtt, teljesen szétázva. A szemceruzám nyomai feketén látszottak az arcomon, a hajam meg úgy nézett ki, mintha keresztül sétáltam volna egy autómosón. Mindegy, megfordultam és visszamentem a könyvtárba. Mindenhol víztócsákat hagytam, de ebben a percben csak egy dolog érdekelt. Az, hogy aludjak, amit meg is tettem a könyvtár padján.
*
Nem tudom mikor keltem fel, de még sötét volt. Mindenfelől horkolást hallottam.
- Day, fent vagy? - kérdezte valaki tőlem. Sophie volt, legalábbis szerintem. Lehet, hogy egy szellem, aki épp felakarja zabálni az agyamat. Vagy azok a zombik? Lényegtelen.
- Igen - válaszoltam.
- Keressük meg Rocky-t és Leilát, Ők nincsenek itt - mondta, majd lelökött az asztalról. Csodálom, hogy senki nem kelt fel a koppanásra, ami elég hangosra sikerült. Bár, a lényeg megvolt, hogy már nem vagyok csurom víz, így nem fázom meg.
- De én álmos vagyoook - nyavalyogtam.
- Vagy ez, vagy egy részeg és kanos Harry - húzta fel a szemöldökét.
- Oké, már nem vagyok álmos - mentem ki az ajtón. Sehol sem égett a lámpa, ezért csak annyit láttunk, amennyit a hold fénye megvilágított. Ekkor csörömpölést hallottunk a konyhából. - Én félek - jelentettem ki. - És egyáltalán hol van az öt idióta? Ők sem mentek haza - nyavalyogtam tovább.
- Mit tudom én, de most gyere, még mielőtt ránk támad valamelyik - rángatott el a biosz teremig. Ott behúzódtunk a jobbra lévő fal mögé, az ajtó elé. Megint zajt hallottunk ... mint egy sikítás. Esküszöm, mindjárt bepisilek! Na jó, azért nem, mert sajnálom a gatyámat... Ez olyan, mint, hogy nem sírok, mert elfolyik a szemfestékem. Haha. Basszus, Sophie már a folyosó végén van! Nem igaz, azt akarja, hogy egyedül haljak meg? Mi van, ha valaki rám támad? Hisz itt van pár méterre a hátsó bejárat!
- Ááááá - sikítottam, majd Soph mellé futottam, aki rémült szemekkel meredt rám.
- Mit szívtál? - kérdezte ijedten.
- Én semmit, de szerintem a szörny igen, amelyik meg akarja enni az agyamat!
- Day ... azok a zombik - sóhajtott fel fájdalmasan.
- Jól van na!
-Bu! - ijesztett meg valaki minket hátulról, ami miatt akkorát sikítottunk, hogy még a Holdon is hallották.
- Normálisak vagytok? - adtunk egy-egy pofont az öt hülyének.
- Ihigeen - röhögtek megállás nélkül. - Boldog szühülinapot!
- Seggfejek - ráztam a fejem mosolyogva.
- Neeeeeeee - sikított valaki a bejárat felől. Mind odafutottunk és ott voltak Rocky-ék.
- Mi történt? - Támadtunk rájuk.
- Bezártuk magunkat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése