34.fejezet: Buli

Sziasztok! Ez lenne a következő rész :). Tudom, nem lett valami hosszú, de siettem, amennyire csak tudtam. És, nagy bejelentéssel érkezem, hogy a blogot nem zárom be a 35.fejezet-nél! Ezt a döntést is a barátnőm miatt hoztam, mert Ő nagyon szeretné, hogy folytassam, így hát, teszek a kedvére :). A részek mostanától szerintem gyorsabban fognak jönni, mivel elkezdődött a suli és mint említettem, rengeteg ötletem van és még mindig csak gyűlnek :D. Na, de nem is húzom az időt, jó olvasást! :)
DayraC. xx

............................................................................

A beszéd annyira feldobta az esténk, mint még semmi más. Nagyon jól esett és szinte minden hülyeségünket összeszedték. Náluk jobb barátnőket nem is találhatnánk! Amikor lejöttek a színpadról, rögtön megrohamoztuk Őket és mindegyiküket megöleltük. Még a fiúkat is...
- Én nem kapok ölelést? - Szólalt meg valaki mögöttem és ettől a hangtól az adrenalin szintem az egekbe szökött. Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam, és a karjait kitárt Harry-t láttam magam előtt.
- Harry? Harry... Jézusom! HARRY - ugrottam a nyakába, amitől elestünk, de ez egy cseppet sem érdekelt. El sem hiszem, hogy itt van! Vagyis... itt vannak :).
- Oké, én is örülök neked, de még élni akarok - nevetett, majd legurított magáról és segített felállni. - Boldog szülinapot - adta át az ajándékot, majd hosszan megcsókolt. Mennyire hiányzott már ez... - És neked is Sophie - fordult felé, hogy megölelje, de Niall elé ugrott.
- Nem! Ő nem kap csókot! Felejtsd el - rázta határozottan a fejét, mire Soph elnevette magát, majd előre lépett, megköszönte Harry-nek, majd megölelték egymást. Niall feje égett :).
- Na, úgy tűnik tényleg hasznát fogjátok venni este az ajándékunknak - gondolkozott el Lei.
- Azt mondtad csak vicceltél - ráncolta a szemöldökét Niall.
- Hát, őőő...igen...izé...nem - rázta a fejét.
- LEILA - kiáltottunk rá egyszerre, Ő meg behúzott nyakkal rohant el... Rocky-val együtt.
- Néha elgondolkozok azon, hogy hülyébb már nem lehetne ez a csaj... Tévedtem - mosolygott Soph, majd Niall-lel eltűntek táncolni. Vagy enni... vagy mit tudom én mit csinálni.
- Menjünk táncolni - mondtam a többieknek, mert Lei és Rocky mégis visszajöttek. Lehet, hogy kiszedték a csomagokból... Mindegy, úgyis a kukában végezték volna...Vagy végzik, ha előbb szerzem meg, mint Harry. Bár, az igazat megvallva, Harry nem olyan, mint amilyennek beállítják. Néha - na jó, sokszor - én is félreértek dolgokat, amiket Ő nem is úgy értelmezett, mint én. Soha semmit nem erőltetett rám, maximum egy kicsit nyavalygott, hogy oldja a feszültséget. De, alapjában véve, egy nagyon rendes és kedves srác... akit én mindenkinél jobban szeretek.
- Naaa, ne álljunk már itt, menjünk, bulizzunk - kezdtem el ugrálni, majd megragadtam Harry és a két lány kezét és berángattam Őket a terem közepére. Egyszerre álltunk neki összevissza ugrálni és énekelni a zenét. Nem sokkal később a többiek is csatlakoztak, így voltunk egy körben, 14-en. Aztán, mikor jött a refrén, elkezdtünk ordibálni: Party rock is in the house tonight! Aztán tovább táncoltunk - jobban mondva ugráltunk -.
- EVERYDAY I'M SHUFFLIN - üvöltöttek a fiúk teljes hangerejükből, mi meg csak nevettünk. Mutogattam a DJ-nek, hogy hangosítson, amit meg is tett, főleg, hogy már előtte szinte megsüketültünk. Szerintem már Pesten hallották, hogy itt buli van. A lényeg, hogy mi jól éreztük magunkat és ahogy láttam, mások is. Életünkben nem volt még ekkora bulink és szerintem nem is lesz. Hónapokig könyörögtünk, hogy itt tarthassuk a partyt. Hát, sikeresek vagyunk.

Az italok és a nasi csak fogyott és fogyott, megállás nélkül. Mindig is ilyen szülinapra vágytunk, amikor nem csak mi, hanem mások is remekül érzik magukat. Mint mondtam, az alkohol fogyott... De találjátok ki, hogy a legtöbbet ki itta me...
- Jó napooooooooooooooooooot embereeeeeeeeeeeeek - kiabált bele a mikrofonba Niall. Hát, ezért nem tudtam befejezni a mondatom. - Ééén lenniii Niall Részheg Horaaan - kiabált tovább, mire Soph a színpad mellé sétált.
- Niall, gyere le - szólt rá mosolyogva.
- Nem - vágta rá, majd leült törökülésbe. Vagyis csak ült volna, mert közben oldalra dőlt és nem tudott felállni... gondoltam én.
- Niall. Gyere. Le. - Szótagolta Soph.
- Nem!
- Gyere le!
- Neeeem!
- Oké, Niall... Te akartad - rázta a fejét Sophie, majd felugrott a színpadra. Ekkor Niall rögtön fel tudott állni és már rohant is el. - Niall, állj meg!
- Nem!
- Niall! - futott utána Sophie.
- Kapj el ha tudsz, te nagy fejű strucc- kántálta Nialler, mire mindenkiből kiszakadt a röhögés. E közben Ők ketten eltűntek az emeleten.

Sophie szemszöge

- Niall, ne húzd fel az agyam - rohantam utána.

- Nem hiszem, hogy van akkora agy, mint az én lábméretem - állt meg egy pillanatra, míg gondolkozott, majd tovább futott. Csodálkozom, hogy nem esik el részegen. Mennyi energiája van ennek? Még egy ideig fel-alá kergetőztünk, míg sikítozva mögém futott. 

- Mi bajod? - fordultam hátra hozzá.

- Ott egy ember - mutatott elém. Bevallom, először én is elhittem, de mikor magam elé néztem, nem láttam semmi mást, csak...

- Niall... Az a fal - sóhajtottam fel.

- Nem! Az egy ember - mutogatott tovább, majd hirtelen felindulásból átölelte a derekam és elkezdte a nyakamat csókolgatni.

- Niall, nyugi - szóltam rá. Mintha meg sem hallotta volna, úgy húzta le a vállamról a pólóm. A hűvös levegő azonnal megcsapta a bőrömet és libabőrös lettem. - Niall, légyszíves, hagyd abba - kérleltem tovább. És nem, nem tudtam volna elmenni, ugyanis a derekamat még mindig nem engedte el. 

- Cssss - súgta a fülembe. Mi a fene ütött belé? Fél perccel ezelőtt még úgy viselkedett, mint egy öt éves. Most meg úgy, mint egy nőstényre éhező hím oroszlán. Már pedig ebből nem kap! Álmodozzon csak!

- Niall, fejezd be! - Semmi mást nem csinált, minthogy még jobban magához szorított, így az egyik kezével hátra nyúlt és a fenekemre tette. Mit ne mondjak, elég nagyot ugrottam...

- Most olyan jó lenne kettesben lenni - mondta a részegségtől rekedt hangján. - Például otthon... haza mehetnénk... - mondta tovább. - Vagy nekem egy terem is megfele...

- Kuss kobold - nevettem el magam, mire nagyjából észbe kapott és elengedett. 

- Bocs, de nem nagyon tudom, hogy mit csinálok - vakarta meg zavartan a tarkóját, majd Ő is felnevetett.

- Nekem mindegy mit csinálsz, csak hanyagoljuk a +18-as témákat - húztam a számat, majd hagytam, hogy Niall kézen fogjon és elinduljon valahova. Én persze egy kicsivel előrébb mentem. Félek, hogy nekimegy valaminek, vagy pofára esik, na!

Dayra szemszöge

A vendégek kezdenek elszállingózni, bár nem is csodálom, hisz már hajnali három van. Fura, mert én még egyáltalán nem vagyok fáradt, bár, gondolom ez a sok alkohol miatt van. És ha már itt tartunk, Niall-ön kívül Rocky ivott a legtöbbet. Igaz, hogy ez a mi szülinapunk, de azért nem akarunk reggel kint kelni a virágágyáson. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy mi egyáltalán nem ittunk, mert igen. Mi sem keveset, de ha mázlink van, nem csinálunk semmi hülyeséget.
*
- Lányok, nagyon köszönjük a meghívást, de megyünk - jött ide hozzánk Abbey, Lola és Samantha.
- Mi köszönjük, hogy eljöttetek - mosolyogtunk rájuk. - Kikísérünk titeket, mielőtt még az ajtóig sem találtok el - nevettünk, majd elindultunk a bejárat felé. Odáig összesen négyszer botlottunk meg... Hát, igen, ezek is csak mi lehetünk. Amikor elértük az ajtót, a lányoktól még kaptunk 1-1 ölelést, majd elmentek. Sophie tartotta az ajtót, majd elengedte. Mikor becsukódott, egy sípolást hallottunk...