- Na és akkor térjünk ki Harry-re és Niall-re. Ők még úgysem voltak - kezdte a riporter - Mi van Sophie-val és Dayrával?
- Semmit sem tudunk róluk. Legutóbb három hónapja láttuk Őket, amikor elrohantak Olaszországból és gondoljuk, hazamentek. Nem hibáztatjuk Őket, hisz ez a mi hibánk is volt. Csak magunkkal foglalkoztunk. Azóta sem beszéltünk velük, viszont tartottuk magunkat ahhoz, hogy talán még a barátnőink... - mondta Niall.- Harry, te sem beszéltél Day-jel? - folytatta a műsorvezető.
- Nem. Egyáltalán nem beszéltünk. Szerintem már rég van egy új pasija, akivel boldogan éli az életét és azt sem tudja, hogy létezem. Épp egy kisebb veszekedésünk volt, mikor hazament. El sem búcsúztunk. Szóval, meg sem lepődnék, ha mással látnám. Viszont rohadtul fájna...
Ennyi kellett nekem, sírva fakadtam.
- És mit csinálnátok, ha a lányok most néznék a műsort?
- Hát, ma van a 19. szülinapjuk. Szóval, ha mégis nézitek az adást, boldog szülinapot - integettek bele a kamerába.
Nem hiszem el. Nem felejtették el, csak azért nem hívtak, mert azt hitték, hogy nem érdekelnek minket. Oh, hogy az a.... Nem kellett tovább néznem, rögtön benyomtam a gyors hívót, mire a TV-ben megszólalt egy telefon. Tudtam, hogy kié volt, hisz én hívtam. Előhalászta a zsebéből a készüléket, majd anélkül, hogy megnézte volna a kijelzőt, felvette.
- Halló? - Szólt bele rekedtes hangján.
- Tudtad, hogy egy idióta vagy? - Kérdeztem köszönés nélkül, a sírással küzdve.
- Ki beszél?
- Harry, te nem vagy normális - sírtam, miközben egy kicsit felnevettem.
- D-Dayra? - Dadogta.
- Igen! Nem vagy normális, te buta!
- T-te nem sz-szakítottál velem?
- Hahó! Most is az idióta barátnőddel beszélsz! Persze, hogy nem szakítottam veled! Egész nyáron a te hívásodat vártam - sírtam tovább, most már viszont a boldogságtól. Ránéztem a TV-re és megláttam Harry boldogságban úszó arcát.
- Szeretlek - csak ennyit bírt mondani, de nekem mindennél többet jelentett.
- Én is szeretlek - mosolyogtam, majd leraktam. Tovább néztem az interjút és most arról faggatták Hazz-t, hogy mit beszéltünk. Hát, igen. A média soha nem fog betelni :).
- Day, akkor megyünk? - Jött be Sophie. Én bólintottam, majd kikapcsoltam a TV-t és követtem a tesómat. Hogy hova is megyünk? A suliba... Igen, ott lesz a bulink. Őrültek vagyunk :).
*
Mivel a suliban még vannak, lementünk a pályára. Rocky és Leila is megérkezett. A pályáról mutatok pár képet.
Megint nekiálltunk hülyéskedni, mint általában. Rocky felmászott a korlátra és hason csúszott rajta... amíg le nem esett. Megint szakadtunk a röhögéstől. Leila is lement, majd úgy futkároztak körbe és körbe, hogy egymás hátán voltak. Egy fotót is tudtam róluk csinálni, miközben Lei próbált lemenni hídba. Kicsit távoli, de meg van :). Közben én is lementem és megpróbáltam lemenni állásból hídba, ami sikerült is. Persze egyszer seggre estem, amikor át akartam fordulni a korláton, de elengedtem az egyik kezemmel. Szóval, a lányok jól kiröhögtek, de még én is nevettem magamon. Sophie csak ült a lelátón és rajtunk szórakozott. Néha kitértünk arra is, hogy egy év múlva már nem tudunk ide lejönni hülyéskedni. Kár lesz...Ahogy telt az idő, egyszer csak besötétedett, nekünk meg még be kéne rendezni a suliban a tornatermet a suliban. Rohantunk vissza, a kulcsot megszereztük és miután az összes takarító elment, nekiálltunk pakolni. Én vittem le a kajákat (nem bízom Sophie-ra, mert megeszi!), Soph a világítást rendezte el, Leila a díszeket vitte, Rocky pedig a korán érkező vendégeket fogadta. Rengeteg embert meghívtunk, hisz ez a 19. szülinapunk. Nekünk rengeteget jelent. Viszonylag hamar kész lettünk mindennel, a zene megvolt, nagyon hangosan dübörgött és az emberek is jöttek és csak jöttek. Már alig volt bent hely, mire mindenki megérkezett. A legtöbben már az elején megkerestek minket, hogy odaadják az ajándékokat, pedig a meghívon nagy betűkkel ott volt, hogy "AJÁNDÉKOT NE HOZZ!". Azért örültünk mindennek, természetesen. Épp a bejáratnál ácsorogtunk, amikor Rocky és Leila felsétáltak a színpadra. Ajjaj, mit terveznek ezek?
- Hello mindenki - szólaltak meg, tökéletesen egyszerre. A zene lehalkult és mindenki rájuk szegezte a tekintetét. - Köszöntünk mindenki Sophie és Dayra 19. szülinapi buliján - kiabálták, és mindenki elkezdett tapsolni. - Hát lányok, sajnálattal, vagy inkább örömmel közölhetem, hogy vének lettetek - mondta Rocky, mire mindenki felnevetett, velünk együtt. - Hát, már születésünk óta ismerjük egymást, feltéve, hogy akkor még nagyon beszélni sem tudtunk - folytatta Leila. - És ez a nap nekünk olyan, mintha a két legjobb barátnőnket temetnénk - törölgette a nem létező könnyeit Rocky - De, sajnos, mivel még éltek, csak öregek vagytok, nem lehet miénk a szekrényetek a suliban, sem a szobáitok, a Londoni házban - hadarta el Lei, mire megint mindenki felkuncogott. - Amúgy, ha találtok valamelyik ajándékban egy csomag harisnyát, az a mi ajándékunk - vágta rá Rocky, mire lehajtott fejjel nevettünk. - Ja, és az ó*szert sem felejtettük el, főleg ha azt vesszük, mindkettőtöknek van pasija - mondta tovább Lei, mire mindenki felröhögött, mi meg megint "WTF" fejjel néztünk össze és úgy nevettünk fel. - Nyugi, csak vicc volt - nevetett Leila is. Oké :D. - Na, ha már itt vagyunk, vegyük az éveket sorra. Emlékszem, mikor oviban leestetek a hintáról, egyenesen a sárba, ráadásul esett az eső - mosolygott Rocky - Én arra is emlékszem, amikor Day a kisbusz hátsó részébe lett küldve azért, hogy Rich megcsókolhassa és ott sikítozott - vigyorgott Lei, majd megint mindenki nevetni kezdett. Bevallom, így visszaemlékezve már tényleg vicces - Emlékszem arra is, amikor bekerültünk az általánosba. Sorban mentek a kiközösítések és csak hetedikben álltunk le róla, amikor már nem szóltunk Anne-hez - forgatta a szemeit Rock. - A nyolcadikos felvételi, mikor azon izgultunk, hogy egy suliba kerüljünk - Leila. - És a közös öröm, amikor kiderült, hogy gimiben is osztálytársak leszünk - Rocky. - De, itt ne álljunk meg, hisz ott volt velünk négy idióta is, akik még most is itt vannak. David, Bern, Rich, Georgh, gyertek fel - mutogatott Leila, mire a négy srác felrohant a színpadra, taps és füttyszó közepette. - AKkor Őket is vegyünk sorra. Emlékeztek, amikor Veszprémbe mentünk osztálykirándulásra? És ez az öt idióta már rögtön első nap leöntöttek titeket szörppel - nevetett Rocky. - És David, emlékszel a matek órákra, hogy neked 5x2 az mindig 1 volt? - mosolygott Lei, mire megint mindenki nevetett. - És a technika óránkra, amikor fával csatáztunk? Day feje majdnem lement - emlékeztetett Rock. - Mit ne mondjak, elég mozgalmas éveink voltak, vegyük példának Day mindennapi perverzségét. Mindig volt valami félreérthető beszólása - megint mindenki nevetett. Hát igen, ez vagyok én. - És, hogy Sophie minden nap, minden időpontban csak evett? Mert én mindenre emlékszem, remélem ti is - folytatták. - A focipályás hülyülések, az esések, az emlékek, a rossz jegyek, a rossz kedv, a suli, a gyerekkor... Ezeket mind együtt éltük át. Remélem az egyetemen is így lesz, amikor minden este bulizni megyünk - ment tovább a beszédük. Amikor megint tovább mondták, a mögöttük lévő falon elindult egy kivetítő és egy videó volt rólunk, már egész kicsi korunktól kezdve. - A szerelmi bánatok... Ez is mindig benne volt. De, szerintem mégis a legjobb emlékeink most voltak... Sophie, kezdjük veled. Amikor kimentünk Londonba, te szokás szerint hoztad a formád és rögtön neki álltál hülyéskedni. Azt hiszem egyik nap még a kukát is feltúrtad, hogy találj 1D koncert jegyet. Ami végül nem sikerült... Emlékszem a napra, amikor Niall megcsókolt, te pedig ledermedtél - erre megint végig söpört a termen a röhögés. - Az első kis hancúrotokra is emlékszem, egész jól kihallatszód-ott a folyosóra... - nevetett Lei, Sophie pedig full vörös és lehajtott fejjel mosolygott. - Viszont, a sok hülyeségedtől függetlenül remekül megvagytok, aminek mi nagyon, de nagyon örülünk! - mosolygott tovább Rocky. - Hááát, akkor Day. Rólad csak annyit, hogy iszonyat egy hülye vagy, nem is beszélve a perverzségedről! Idén, amikor a történeteidben megszívattál minket.. A legjobb élmények, amikor öltétek egymást Harry-vel. Viszont, annak is nagyon örültünk, hogy végül összejöttetek, viszont a többit nem részletezem, mert szerintem senki sem kíváncsi a ti nyálcserétekre - fejezte be végül Leila. - És így - kezdték megint egyszerre, most már a négy fiúval együtt - NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT, LÁNYOK - kiabálták teljes hangerejükből, mire a zene megint felhangosodott, mindenki tapsolt és mindenhol konfetti szállt. És minket ünnepeltek. Minket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése