DayraC.
Későn értünk oda Ravennába, de a hely tökéletes. Nem luxus szálloda, de nem lepukkant. De valahogy, én mégsem tudnék itt maradni. Sőt, nem is tudok. Egyszerűen... Nem.
- Harry, én nem maradok itt - fordultam felé, mire tőle egy meglepett pillantást kaptam.
- Miért nem? - kérdezett vissza.
- Ez nem az én világom. Én haza megyek - jelentettem ki, majd ki is léptem a kapun.
- Várj, én is megyek veled - szólt Sophie, majd Ő is mellém lépett. A fiúk már épp próbáltak volna visszatartani minket, amikor megállt előttünk egy taxi és mi beszálltunk.
Három hónap múlva
Lehetetlen. Egyszerűen, lehetetlen. Három hónapja, hogy hazajöttünk Olaszországból Sophie-val. Ugyanúgy itthon lakunk anyáékkal. Utánunk nem sokkal később, Rocky és Leila is haza érkezett, és Ők is haza költöztek. Viszont, az öt fiú maradt. Fogalmam sincs, hogy most mi van velük, mert azóta egyáltalán nem beszéltünk, a TV-ben nem voltak bent, mivel még mindig nem talált rájuk a menedzser. Koncertjeik sem voltak és még csak nem is hívtak, így hát, mi sem Őket. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindegyikük talált magának új barátnőt és boldogok. De, hát kit hibáztassak? Egyedül Tami-t nem értem. Ő is ott maradt velük. Minek árán? Ha mi nem lennénk, Ő nem is ismerné Őket. Mindegy.
- Day, min álmodozol? - Szólalt meg mosolyogva Zoli bácsi. Igen, suliban vagyok. Na és?
- Elnézést, csak eszembe jutott a nyár eleje - húztam be a nyakam, mire Z felnevetett, a lányokkal együtt.
- Még mindig semmi hír, igaz? - Húzta fel a szemöldökét. Mi a lányokkal egyszerre kiáltottunk fel, hogy "semmi". Hát, szerintem már nem is lesz... Feltéve, ha mi nem hívjuk fel Őket, ugyanis még megvannak a számaik. Amúgy, ha már itt vagyunk a suliban... Van egy új osztálytársunk, így a bajos négyes bővült Peter-rel. Így, már bajos ötös. Pont, mint az 1D... Na jó, ez már beteges.
- Zoli bácsi miért ilyen monstrum? - Kérdezte Bern. Na, szokás szerint Ő kezdi a hülyeségeket. Persze a kijelentésén a fél osztály felröhögött, Z bá meg megint fogta a fejét. Hát, így végzősként is egy öt éves szintjén vagyunk. Erről jut eszembe... Ma van a szülinapunk Sophie-val, ma lettünk 19 évesek. Wow. Hát, sokat nem változtunk... És, hogy ebben mi is zavar? Hogy Harry még csak fel sem hívott. Még csak egy nyamvadt sms-t sem küldött, pedig tudja, hogy ma van.
- Elmennek a lába alatt a gyerekek - röhögött David. Na, ekkor már mindenki szakadt.
- Zoli bácsinak addig érnek a kicsik, mint a lába lentről felfelé - vigyorgott megállás nélkül Rocky.
- Igen Rocky, a lábam általában lentről van felfelé és nem fentről lefelé - nevetett Z bá. Már szinte kiestünk a padból, annyira röhögtünk. Hát, íme az érett végzősök.
Még egy csomó ideig beszélgettünk... Jobban mondva röhögtünk, amikor Z kijelentette, hogy üljünk össze négyen és írjunk angolul jövő idejű mondatokat. Hogy mi értelme, fogalmam sincs. Mi persze nem írtunk, csak tovább nevettünk.
- Aztán elkezdi: huh, ez de szexi - folytattam a mesélni valómat, mire az épp felénk tartó tanár megtorpant és ijedten nézett ránk.
- Asszem most van az, hogy túl sokat hallottam - vörösödött el, majd sarkon fordult és visszament az asztalához. Erre persze megint az egész osztály elkezdett röhögni. Még szép, hogy.
Következő óránk tesi volt. Nem volt a tesi tanár, úgyhogy reménykedtünk, hogy elmarad, de sajnos nem volt ekkora szerencsénk. Egy másik férfi tanárt kaptunk, aki úgy beszél, mintha részeg lenne. De, alapvetően k*rva jó fej. Miután átöltöztünk, Ákos bá szólt, hogy menjünk ki, vagyis "sorakozó".
- Na, hol akartok tesizni? Kint vagy bent? Sajnos én most nem öltöztem át, ezért nem tudom veletek végezni a gyakorlatokat, viszont rengeteg gimnasztikát fogunk csinálni - kezdett neki a magyarázkodásnak. Az osztály 80%-a arra szavazott, hogy bent legyünk, ezért bent is voltunk. Ez csak azért volt érdekes, mert le volt terítve a tornaterem. - Rendben, akkor mindenki kezdjen el futni körbe, lassan. Ismétlem: lassan! - artikulált Ákos bá. Komolyan, akkorára nyitja a száját, mint egy tehervonat.
Nekiálltunk futni. Jobban mondva: gyorsan sétálni.
- Fiam, ne siess már annyira - szólt rá Peterre. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Peter Ákos bá fia. Élvezet a veszekedéseiket hallgatni. Tíz percig futottunk, közben malomkörzéseket vagy miket csináltunk. Enyhén kifáradtunk. Nehogy azt higgyétek, hogy a kettő egyszerre könnyű! Mikor végre megállhattunk, sétálva kellett ugyanazokat a feladatokat csinálnunk, végül megálltunk három sorban és gimnasztikáztunk. Imádok nyújtani! Nem tudom miért, egyszerűen jól esik. Ellazulok tőle. Amikor épp ültünk és előrehajolva kellett maradnunk, nyújtott lábakkal, Ákos bá nekiállt magyarázni az izmokról és a csontokról. A lányokkal egész végig "WTF" arccal néztünk rá, majd mikor befejezte, végre felállhattunk és köré gyűltünk.
- Rendben, akkor ti mit szoktatok játszani? - Kérdezte halál komolyan. Na! Végre egy tanár, aki ezt is felveti! Végre!
- A lányok röplabdázzanak, a fiúk meg focizzanak - mondta Anne. Na, ez is jó ötlet. Csak nehogy azt higgye, hogy Ő is csatlakozni fog hozzánk...
- Oké. Akkor én most hozok be három röplabdát és három focilabdát - jelentette ki, majd eltűnt, hogy hozzon labdákat. Mi Sophie-val egymásra néztünk, majd halványan mosolyogtunk. Nem igaz, hogy nem hívtak! Nem lehet, hogy elfelejtették! Na jó, elég az önsajnálatból! Ákos bá meghozta a labdákat. Rocky Leilával "röpizett", én Sophie-val, a többi lány pedig a másikkal... Amúgy, csak akartunk röpizni. De, nem volt háló. Így csak egymásnak dobálgattuk, mint az ovisok. Én egyszer fejbe dobtam Soph-t, Rocky egyszer lábon talált engem, a labdánk vagy hatszor ment el a focizók irányába és mind e közben csak szakadtunk a röhögéstől. Amikor egy focilabdával majdnem levitték Rocky és az én fejemet, és Sophie belerúgott a röplabdába, már tényleg lefeküdtünk a földre és ott fetrengtünk tovább és csak röhögtünk. Még jó, hogy Ákos bá jó fej.
Hát, eljött az utsó óránk és mivel nincs Snake, technikánk volt. Igen, tudom. 13.-ban? No comment. Persze, ez sem egy átlagos óra volt. Nem csináltunk semmit, csak fa cuccokat pakoltunk. Vagyis, pontosítok... Leila és a tanárnő pakolt, mi meg beszélgettünk - khm...ordítottunk - és röhögtünk. Szintén. Persze, amikor én is nekiálltam pakolni - összeraktam pár lécet, hmm. Megerőltető. -, akkor Sophie egy nagyobb "bottal" az egészet összedöntötte. Az elején csak kiröhögtem és megint összeraktam. Aztán megint és megint összedöntötte. Arrébb tettem és ott raktam egybe, de még odáig is elért azzal a rohadt pálcával. Most már csak mosolyogtam az idiótaságán. Egy biztos: szeret idegesíteni! Még negyed óráig játszottuk ezt a "játékot", míg fogtam az egész halmot és a legutolsó padra raktam Őket. Ekkor Bern szedte szét. És én már leszartam. Amikor visszaakartam ülni a helyemre, Rich megfogta a szék lábát és arra készült, hogy majd kihúzza alólam, amikor leülök. Hát, sajnálom, de akkor ültem le, amikor nem figyelt. Megint elkezdtünk ordítani és röhögni. A tanár csak mosolygott rajtunk, tudta, hogy már semmi értelme nem lenne ránk szólni, hisz végzősökként úgysem hallgatnánk rá. Igaz! Egyszer csak egy fadarab repült el a szemem előtt, amit Rocky hajított el. Én persze rögtön megfogtam és visszadobtam. Volt mellette egy doboz, abba próbáltam beletalálni, ami egyszer sikerült is. Így, kialakult egy "csata". Mindenki mindenki ellen. A termen botok és pálcák sokasága repült mindenfelé. Hát, én már kezdtem félni, hogy valakit úgy eltalál egy, hogy kórházba kerül.
A suli viszonylag jól és hamar eltelt, most pedig végre itthon vagyunk. Csak, mi ketten. Nincs Rocky és Leila. Nincs négy idegesítő osztálytárs. Nincs öt srác, akik folyton hülyültek. Nem volt Z bá és Kate. Nincs Tami. Most már csak mi vagyunk. És mi is leszünk. Szerintem, már örökre...
- Zoli bácsi miért ilyen monstrum? - Kérdezte Bern. Na, szokás szerint Ő kezdi a hülyeségeket. Persze a kijelentésén a fél osztály felröhögött, Z bá meg megint fogta a fejét. Hát, így végzősként is egy öt éves szintjén vagyunk. Erről jut eszembe... Ma van a szülinapunk Sophie-val, ma lettünk 19 évesek. Wow. Hát, sokat nem változtunk... És, hogy ebben mi is zavar? Hogy Harry még csak fel sem hívott. Még csak egy nyamvadt sms-t sem küldött, pedig tudja, hogy ma van.
- Elmennek a lába alatt a gyerekek - röhögött David. Na, ekkor már mindenki szakadt.
- Zoli bácsinak addig érnek a kicsik, mint a lába lentről felfelé - vigyorgott megállás nélkül Rocky.
- Igen Rocky, a lábam általában lentről van felfelé és nem fentről lefelé - nevetett Z bá. Már szinte kiestünk a padból, annyira röhögtünk. Hát, íme az érett végzősök.
Még egy csomó ideig beszélgettünk... Jobban mondva röhögtünk, amikor Z kijelentette, hogy üljünk össze négyen és írjunk angolul jövő idejű mondatokat. Hogy mi értelme, fogalmam sincs. Mi persze nem írtunk, csak tovább nevettünk.
- Aztán elkezdi: huh, ez de szexi - folytattam a mesélni valómat, mire az épp felénk tartó tanár megtorpant és ijedten nézett ránk.
- Asszem most van az, hogy túl sokat hallottam - vörösödött el, majd sarkon fordult és visszament az asztalához. Erre persze megint az egész osztály elkezdett röhögni. Még szép, hogy.
Következő óránk tesi volt. Nem volt a tesi tanár, úgyhogy reménykedtünk, hogy elmarad, de sajnos nem volt ekkora szerencsénk. Egy másik férfi tanárt kaptunk, aki úgy beszél, mintha részeg lenne. De, alapvetően k*rva jó fej. Miután átöltöztünk, Ákos bá szólt, hogy menjünk ki, vagyis "sorakozó".
- Na, hol akartok tesizni? Kint vagy bent? Sajnos én most nem öltöztem át, ezért nem tudom veletek végezni a gyakorlatokat, viszont rengeteg gimnasztikát fogunk csinálni - kezdett neki a magyarázkodásnak. Az osztály 80%-a arra szavazott, hogy bent legyünk, ezért bent is voltunk. Ez csak azért volt érdekes, mert le volt terítve a tornaterem. - Rendben, akkor mindenki kezdjen el futni körbe, lassan. Ismétlem: lassan! - artikulált Ákos bá. Komolyan, akkorára nyitja a száját, mint egy tehervonat.
Nekiálltunk futni. Jobban mondva: gyorsan sétálni.
- Fiam, ne siess már annyira - szólt rá Peterre. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy Peter Ákos bá fia. Élvezet a veszekedéseiket hallgatni. Tíz percig futottunk, közben malomkörzéseket vagy miket csináltunk. Enyhén kifáradtunk. Nehogy azt higgyétek, hogy a kettő egyszerre könnyű! Mikor végre megállhattunk, sétálva kellett ugyanazokat a feladatokat csinálnunk, végül megálltunk három sorban és gimnasztikáztunk. Imádok nyújtani! Nem tudom miért, egyszerűen jól esik. Ellazulok tőle. Amikor épp ültünk és előrehajolva kellett maradnunk, nyújtott lábakkal, Ákos bá nekiállt magyarázni az izmokról és a csontokról. A lányokkal egész végig "WTF" arccal néztünk rá, majd mikor befejezte, végre felállhattunk és köré gyűltünk.
- Rendben, akkor ti mit szoktatok játszani? - Kérdezte halál komolyan. Na! Végre egy tanár, aki ezt is felveti! Végre!
- A lányok röplabdázzanak, a fiúk meg focizzanak - mondta Anne. Na, ez is jó ötlet. Csak nehogy azt higgye, hogy Ő is csatlakozni fog hozzánk...
- Oké. Akkor én most hozok be három röplabdát és három focilabdát - jelentette ki, majd eltűnt, hogy hozzon labdákat. Mi Sophie-val egymásra néztünk, majd halványan mosolyogtunk. Nem igaz, hogy nem hívtak! Nem lehet, hogy elfelejtették! Na jó, elég az önsajnálatból! Ákos bá meghozta a labdákat. Rocky Leilával "röpizett", én Sophie-val, a többi lány pedig a másikkal... Amúgy, csak akartunk röpizni. De, nem volt háló. Így csak egymásnak dobálgattuk, mint az ovisok. Én egyszer fejbe dobtam Soph-t, Rocky egyszer lábon talált engem, a labdánk vagy hatszor ment el a focizók irányába és mind e közben csak szakadtunk a röhögéstől. Amikor egy focilabdával majdnem levitték Rocky és az én fejemet, és Sophie belerúgott a röplabdába, már tényleg lefeküdtünk a földre és ott fetrengtünk tovább és csak röhögtünk. Még jó, hogy Ákos bá jó fej.
Hát, eljött az utsó óránk és mivel nincs Snake, technikánk volt. Igen, tudom. 13.-ban? No comment. Persze, ez sem egy átlagos óra volt. Nem csináltunk semmit, csak fa cuccokat pakoltunk. Vagyis, pontosítok... Leila és a tanárnő pakolt, mi meg beszélgettünk - khm...ordítottunk - és röhögtünk. Szintén. Persze, amikor én is nekiálltam pakolni - összeraktam pár lécet, hmm. Megerőltető. -, akkor Sophie egy nagyobb "bottal" az egészet összedöntötte. Az elején csak kiröhögtem és megint összeraktam. Aztán megint és megint összedöntötte. Arrébb tettem és ott raktam egybe, de még odáig is elért azzal a rohadt pálcával. Most már csak mosolyogtam az idiótaságán. Egy biztos: szeret idegesíteni! Még negyed óráig játszottuk ezt a "játékot", míg fogtam az egész halmot és a legutolsó padra raktam Őket. Ekkor Bern szedte szét. És én már leszartam. Amikor visszaakartam ülni a helyemre, Rich megfogta a szék lábát és arra készült, hogy majd kihúzza alólam, amikor leülök. Hát, sajnálom, de akkor ültem le, amikor nem figyelt. Megint elkezdtünk ordítani és röhögni. A tanár csak mosolygott rajtunk, tudta, hogy már semmi értelme nem lenne ránk szólni, hisz végzősökként úgysem hallgatnánk rá. Igaz! Egyszer csak egy fadarab repült el a szemem előtt, amit Rocky hajított el. Én persze rögtön megfogtam és visszadobtam. Volt mellette egy doboz, abba próbáltam beletalálni, ami egyszer sikerült is. Így, kialakult egy "csata". Mindenki mindenki ellen. A termen botok és pálcák sokasága repült mindenfelé. Hát, én már kezdtem félni, hogy valakit úgy eltalál egy, hogy kórházba kerül.
A suli viszonylag jól és hamar eltelt, most pedig végre itthon vagyunk. Csak, mi ketten. Nincs Rocky és Leila. Nincs négy idegesítő osztálytárs. Nincs öt srác, akik folyton hülyültek. Nem volt Z bá és Kate. Nincs Tami. Most már csak mi vagyunk. És mi is leszünk. Szerintem, már örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése