- Hol voltatok? - támadtak le a fiúk.
- Sophie és Dayra elment...ez nem jelent valami jót - motyogta Liam, mi ketten pedig elég furán néztünk rá. Ennek nincs ki a négy kereke!
- Hát...nem csináltunk semmi rosszat - vontam vállat.
- Mit csináltatok? Lássuk - tette keresztbe a kezét Louis. Sophie-val egymásra néztünk és egyszerre nyújtottuk ki a bal csuklóinkat.
- Ti normálisak vagytok? - támadott le Niall.
- Nekem tetszik - mosolygott Harry és jobban szemügyre vette a csuklómat. Sophie-val csináltattunk egy egyforma tetoválást.
* * * * *
- Ébresztő - rázta valaki a a vállam, de én nem reagáltam. - Reggel van! KELJ MÁR FEL! - ordítottak a fülembe, mire leestem az ágyról.
- Harry, normális vagy? - fogtam a fejem. - Bocs, költői kérdés volt.
- Haha, de vicces vagy - mosolyodott el.
- Tudod, hogy reggel van - álltam fel és nyomtam egy puszit az arcára.
- Na nehogy már! Egy beszólás után nem úszod meg ennyivel - nevetett és a derekamnál fogva magához rántva megcsókolt. - Mehetsz.
- Oh, kösz - nevettem. - Kezdesz idegesíteni...
- Ez volt a cél - vont vállat.
- Húú, Styles ezt még megbánod - fenyegettem meg.
- Jajj, de félek!
- Csak jusson eszedbe, hogy simán felpofozhatlak attól még, hogy a barátom vagy!
- Úgy se mernéd - nyújtotta ki a nyelvét.
- És mivel én lány vagyok, nem üthetsz vissza. Főleg, hogy a barátnődet nem bánthatod - feszegettem tovább a húrt.
- Ha felidegesítesz én is megpofozlak úgy jegyezd meg -emelte fel a mutatóujját. Pár percig csak szótlanul néztük egymást, végül egyszerre szakadt ki belőlünk a röhögés. - Na, készülődj - adott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából. Én meg odamentem a szekrényemhez és megálltam előtte. Ekkor Harry jött be megint.
- Nem tetszik a hálóinged. A régebbi jobb volt, amikor rövid gatyában aludtál. Egyre szarabb cuccokat veszel - támaszkodott meg a falnál. Én gyorsan megfordultam és felhúztam a szemöldököm.
- Jól hallottad - bólintott komoly arccal.
- Pedig vettem mást is... - levettem a hálóingem. - Csak nézd meg... - Harry beharapta az alsó ajkát, ahogy végig nézett rajtam. - Nem tetszik? Akkor le... - kezdtem.
- Oh, nem-nem! Gyere vissza - ragadta meg a karom és az ölébe vett.
Sophie szemszöge
Reggel Niall keltett, a szokásos Csipkerózsika módon :).
- Jó reggelt hercegnőm - mosolygott le rám.
- Jó reggelt szőke hercegem - vigyorogtam.
- Utolsó nap a suliban - sóhajtott.
- Tényleg! Ezt el is felejtettem - ugrottam ki az ágyból és berohantam a fürdőbe felöltözni.
- Ez gyorsabb volt, mint egy rakéta - nevetett Niall.
- Eredetileg az lettem volna - válaszoltam mosolyogva.
- Csak ne gúnyolódj!
- Hehe! - válaszoltam. Miután felöltöztem, visszamentem a szobámba.
- Mi tartott ennyi ideig?
- Csak öt percet voltam bent, ami nálam rekord időnek számít - vágtam be a durcát.
- Jól van na - lépett mellém nevetve és megcsókolt. - Azta, most nincs rajtad smink - mosolygott.
- Basszus, tényleg - rohantam vissza a fürdőbe.
- Nem! Nee! Sophie, ne merd!!! Sophie, gyere ki onnan - ütötte az ajtót Niall.
- Álmodban - kiabáltam.
- Sophie, ha magadra mersz kenni egy milliméter festéket is, belenyomom a fejed a medencébe - fenyegetett.
- Egészségedre - vágtam vissza és gyorsan megcsináltam a sminkem.
Miután végeztem, újra visszamentem a szobámba, de ahogy nyitottam az ajtót, Niall-nek neki csaptam, aki fájdalmasan felnyögött.
- Soph, azt hiszem nem lesz gyerekünk - nyökögött és alig bírt megállni a lábán.
- Ennyi idősen, az nekem csak jó - mosolyogtam. - Jól vagy? - karoltam át, hogy segítsek megtartani.
- Úgy nézek ki? - nyögött.
- Nem...
- Erről jut eszembe...úgy nézel ki, mint akit megerőszakolt egy zsírkréta - erre a kijelentésére elengedtem, Ő meg a földön landolt.
- Így kritizáld a sminkemet - raktam keresztbe a kezem.
- Ne haragudj, többet nem teszem - nyökögött.
- Én is így gondoltam - és mosolyogva kiléptem a folyosóra.
- Nem segítenél? - kiáltott utánam Nialler.
- Nem - nevettem - késésben vagyok!
- Milyen mázlim van veled - röhögött.
- Tudom - mosolyogtam. Lementem az előszobába, ahol a többiek már rám vártak. Szegény Tami egész nap össze lesz zárva velük... Gyorsan elindultunk suliba.
* * * * *
Első óránk biosz. Kész felfordulás van már most a teremben. Hjaj, mi lesz később? Pontban nyolckor belépett a tanár, és még így sem csendesedett semmi. Annyi történt, hogy mindenki leült a helyére.
- Jól van gyerekek, csend legyen! Ma egy nagyon fontos témát kell átbeszélnünk - csapta le a naplót a tanári asztalra. Jéé, most mindenki befogta. - Köszönöm - sóhajtott.
- Szívesen - kiabált be Rich, mire a tanár mély levegőket kezdett el venni.
- Költői köszönet volt - masszírozta az orrnyergét a tanárnő.
- Ez meg költői válasz.
- Fiam, nem akarsz egy szaktanárit így év végére?
- És maga egy diákot, aki megutálja?
- Mindegy, maradjunk az óránál - fordult a tábla felé és felírta a címet. A cím láttán mindenki felröhögött, nekem még az állam is leesett. Ezt a témát biztos, hogy 12.-ben kéne tanulni? Nincs kicsit későn? Főleg, hogy az osztály fele már betöltötte a 18-at...Na mindegy. - Akkor, kezeket fel, hogy ki jártas már a témában - csapta össze a kezét. Mindenki lapított. Persze szinte mindenki kezének fent kéne lennie. - Újra kérdezem. Ki jártas már a témában? Fiúk? - húzta fel a szemöldökét, mire kitört a röhögés és az összes fiú feltette a kezét. Lányok közül Anne rakta fel, meg Bella. Mi nem tettük fel. És bekövetkezett, amit nagyon nem akartunk. A tanárnő ránk nézett, és látta a szemünkön, hogy nekünk is fel kéne tennünk a kezünk. Oldalra néztem, és a középső padsorban Rocky és Leila már fel tette. Mellém néztem és Day is pont most rakta fel. Hát, akkor én is. - Rögtön gondoltam - mosolygott gúnyosan. Hát igen, tudni kell a biosz tanárunkról, hogy nem igazán kedvel minket. És mint kiderült, Ő is Directioner...csak felnőtt. Ennyit a szerencsénkről.
- Tanárnő, miért érdekli Önt, a mi magánéletünk? - sipákolt Anne. Ribanc...
Dayra szemszöge
Mikor Anne megszólalt, azt hittem felpofozom. Hisz ez annyira világos, mint a nap. Tudni akarta, hogy mennyire vagyunk jóban a srácokkal.
- Mond, megfojtsalak? - fordultam Anne felé, aki csak gúnyosan elvigyorodott. Nincs sok barátja, csak két csatlósa: Kia és Bella.
- Dayra, akarod, hogy az igazgatóiba küldjelek? - szólt rám a tanár.
- Nem, tanárnő - fordultam vissza.
- Akkor ne társalogj a barátnőddel!
- Már kikérem magamnak! Én nem barátkozom ilyenekkel - háborodott fel Anne.
- Inkább mi nem barátkozunk olyanokkal, mint te - szólt közbe Sophie.
- Szerencsés lennél, ha a barátunknak mondhatnád magad - fintorgott Leila. Anne duzzogva fordult megint előre. Valakikkel szemben nincs esélye. Velünk :).
* * * * *
Második óra matek. Semmi extra azon kívül, hogy íratott. Csak mi kaptunk ötöst a lányokkal, a többiek hármast vagy kettest. Na jó,év vége van, de azért ennyire nem kéne lazsálni!
Harmadik óra tesi, negyedik óra föci és ötödik óra angol volt... Zoli bácsi-val :). A terembe egy nagy sóhajjal érkezett.
- Kedves 12. osztály. Megtennétek, hogy az utolsó napon, csak is ezen, nem bosszantatok fel? - kérdezte vigyorogva.
- Nem - kiabálta be David, mire az egész osztály röhögni kezdett. Mármint leginkább csak azok, akik nem velünk laknak :).
- Serch úr, magával még számolhatok! Ugyan is ha nem rémlik, együtt lakunk majd Londonban! - erre a mondatára David behúzta a nyakát. Hát igen, ezt kifelejtette. - Akkor a mai óráról mindenki elmehet - sóhajtott győzedelmesen, mire az osztály örömkiáltásban tört ki. Éljen a szabadság!
Ez volt az utolsó nap az idén. Már csak a ballagás van vissza, amiket nagyon nem várok. Így hát büszkén mondhatom: viszlát tanulás! Találkozunk szeptemberben ;). Addig meg ki tudja mik fognak még történni velünk :).
Sziasztok :) Nagyon örülök, hogy ennyi látogatója van a blogomnak :). Ami viszont kicsit elszomorít, hogy nem jönnek kommentek. Most csak azért írok, mert szólok, ez az évadzáró előtti fejezet. A blog most szünetel egy ideig, de ígérem, az évadzáró fejezet hosszabb lesz, és tele lesz a lányok hülyeségeivel, a négy fiú idiótaságaival, Z bá dühkitöréseivel és romantikával. Ne felejtsük ki a ballagást. Ott is nagy felfordulás lesz, de ez inkább maradjon meglepi. Köszönöm, hogy olvastok!
Üdv: Szerkesztő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése