Dayra szemszöge
Elkezdtük cserélgetni a köveket. Szinte egész nap ezzel hülyültünk és hirtelen minden fáradság elszállt belőlünk.
Pár óra múlva
- Mentem fürdeni - kiabált Sophie és elindult a fürdőbe. Pár perc múlva sikítást hallottunk és gyorsan berohantunk hozzá. Sophie a földön ült és röhögött.
- Mi van, seggre estél? - nevettem én is. A lányok is szakadtak. Sophie bólogatott.
- HARRY!!! - kiáltotta el magát, mire Harry is ide futott. - Nem tudnál úgy fürdeni, hogy nem áztatod el az egészet???
- Nem - válaszolt Hazz, adott egy puszit és visszament a szobánkba. Sophie nehezen felállt és majdnem megint hanyatt vágódott. A hátát fogta és röhögött. Hát igen, ilyenen mi csak röhögni tudunk. Épp indultunk el a lépcsőn, mikor megbotlottam és leestem. Szerencsére semmi bajom sem lett, de én is csak röhögtem, mint a lányok. Remek, jól kezdődik az este. Leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a TV-t. Pár percig ment, mikor reccsenést hallottunk. Nem sokkal később Leila már a földön volt, ugyanis beszakadt alatta a kanapé...:D Igen, most is csak röhögtünk. Szerintem a fiúk már azt sem tudják mi bajunk. Teljesen sötét volt, mert este fél 11 van. Csak a TV világított. Felálltam, hogy hozok inni a konyhából. Azonban az ajtó helyett neki mentem a falnak és hátra estem. Rocky felállt, hogy segítsen, de Ő meg az asztalon esett keresztül...Így ment ez vagy egy órán át, mire feladtuk és nem mozdultunk.
- Lányok...én félek - szólalt meg Leila. Hozzátenném, hogy én már háromszor neki mentem a falnak. Sophie fejbe vágta magát a hűtőajtóval és a felső szekrényekkel. Leila beleesett a medencébe, mikor kiment lekapcsolni a kültéri világítást. Rocky meg beleejtette a fülbevalóját a lefolyóba és letörte az egyik cipője sarkát, miközben belelépett egy pocsolyába. Ezek után inkább nem csináltunk semmit.
- Én is... - válaszolt Rocky.
- Rocky...te véletlenül nem Szent László köveket hoztál? - kérdeztem és egy óriásit sóhajtottam. A Szent László kövekről annyit, hogy ha azt a kezedbe veszed és odaadod másnak, akkor balszerencséd lesz. Egy Szent László kő = egy balszerencse...és mi ki tuja hányat cseréltünk el...
- De...asszem..huppsz? - húzta a száját.
- Igen, HUPPSZ - üvöltött Sophie, de érezni lehetett a hangján, hogy egész viccesnek találja. Az ordítások miatt lejöttek a fiúk nyúzottan. Lehet, hogy már aludtak...
- Mi bajotok van éjfélkor? - nézett az órára Zayn.
- Kérdezed meg a falat, az asztalt, a szekrényeket, a hűtőajtót, a medencét, a pocsolyát és a lépcsőt...Amúgy semmi... - mondtam szarkasztikusan. A fiúk csak kikerekedett szemekkel bámultak.
- Flower, neked csupa lila folt a fejed - mondta Niall és jobban szemügyre vette Sophie sérüléseit. Aztán a háta mögé ment és felhúzta a pólóját, mire persze Sophie szokásához híven felsikított. - A hátat is kék-zöld...
- Az előbb soroltam fel, hogy miket kell megkérdeznetek - hadonásztam.
- Na jó, mi ez az egész? - húzta fel a szemöldökét Liam. Az egész sztorit elmagyaráztam, a végére pedig a fiúk elkezdtek röhögni.
- Ezek szerint neked helyre rázkódott az agyad - nevetett Harry és átkarolta a vállam. Én csak gúnyosan mosolyogtam, ezért kaptam egy puszit.
- Na nehogy mááár - nyavalyogtam.
- Jól van na - mosolyodott el és megcsókolt.
- Én is így gondoltam - mosolyogtam én is.
- Akkor szerintem gyertek aludni, mielőtt még történik valami - szólt Louis és felmentek Rocky-val. Mi is felmentünk, mindenki a saját szobájába. Jó éjt kívántunk és mi is bementünk a miénkbe. Nem figyeltem és nekimentem a szekrényajtómnak.
- Ez miért nincs becsukva? - bosszankodtam, Harry meg jót nevetett rajtam. - Nagyon vicces - duzzogtam. - Ezért holnap eljöhetsz velem ruhát venni és te fizetsz - jelentettem ki vigyorogva.
- Hogyneeeeeeeeem - rázta a fejét.
- Ez van - vontam vállat és befeküdtem az ágyba. Persze a takaróm alatt volt egy könyv, ezért arra ráültem és 'tök jó' kemény volt. Ezért a hátam is fájt. Óó, csak legyen vége ennek a borzalomnak...!!!
Másnap reggel
Mikor felkeltem, mindenem fájt. A hátamtól elkezdve a kezemig. Ahogy próbáltam kikelni az ágyból, csak legurultam és egy hatalmasat estem. A végén a gerincemet is eltöröm...
- Aha, remekül...úgy nézek ki? - nyögdécseltem és nem volt erőm felállni. - Hogy megyek így holnap a sulibálra??
- Akkor ma nem mentek suliba, mi a fiúkkal bemegyünk szólni...és holnapig kipihenitek magatokat - ajánlotta fel.
- Azt megköszönném!
- Oké - mosolygott és felállt.
- Harry?
- Hmm??
- Segítesz? - nyújtottam a kezem. Ő elnevette magát, felkapott és lefektetett az ágyba. - Kösz...
- Nincs mit - nevetett tovább és kiment. Még fél órát nyűglődtem az ágyban, mire úgy döntöttem ideje lenne felkelni. Felöltöztem és kimentem a folyosóra. A lépcső tetején megálltam és a korlátba kapaszkodtam.
- Nem akarok leesni - nyavalyogtam.
- Menj le - lépett mögém Harry. Én megráztam a fejem. - Gyerünk - én csak még erősebben megszorítottam a korlátot. - Oké... - motyogta, felkapott és lecipelt az ölében.
- Áááá, nem akarok leesni - sikongattam.
- Nyugi már, nem fogsz - röhögött Hazza és a lépcső alján lerakott. - A fuvar nem volt ám ingyen - mutogatta az arcát.
- Köszönöm - ugráltam és adtam neki egy szájra puszit.
- Mostantól semmi sem lesz ingyen - mosolyodott el és szólt a fiúknak, akikkel elindultak a suliba. A lányok épp reggeliztek.
- Jó reggelt - köszöntem.
- Neked is - mondták kórusban. Leültem én is enni és mikor befejeztük, elhatároztuk, hogy elmegyünk fodrászhoz. El is indultunk és beültünk. Mindegyikünk hajába került valami szín. Leila csak egy kék csíkot engedett, mert, hogy "senki nem nyúlhat hozzá a hajához".
-------------
- Hát lányok...a fiúk vagy kiborulnak...vagy tetszeni fog nekik - tűnődtem el. - BASSZUS! A négy hülye este nem jött haza! Még mindig az oviban vannak?? - ekkor jött egy sms-em.
"kösz, a segítséget. Bezártak minket éjszakára és nem tudtunk haza menni...D."
- Ez gáz - vette ki a kezemből a készüléket Leila. Az egész visszautat végig röhögtük és mikor hazaértünk, nagy meglepetés fogadott minket....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése