2. fejezet: Vigyázz, kész, LONDON

Újra suliban. Rocky és Leila is megjött.

- Szia! Írtad tovább a sztorit? - kérdezte Rocky.

- Sziasztok! Persze! - válaszoltam, közben kimentünk a padunkhoz.

- És mennyit? - kérdezte.

- Vagy 2 és fél oldalt - vontam vállat.

- Add ide! - ugrált mellettem Leila.

- Van két lábad, menj és szedd ki a táskámból! - mutattam a sulira. Ő rögtön elrohant.

- Ti már várjátok a holnapi utazást? - ült le Nelly mosolyogva.

- Ez kérdés volt? - nevettem. - Amúgy Rocky, mázlid van, hogy nem álmodtam vele! - böktem oldalba.

- Háhá, így jártál! - nevetett. Leila idő közben visszaért és csak mosolygott.

- Becca, te már beadtad a telefonod? - kérdezte Lei.

- Igen. Miért? - kérdeztem.

- Csak mert most átküldhetted volna a képeket, mert délután nem találkozunk...Vagy lehet, hogy mégis. - mosolygott.

- Akkor most melyik? - kérdeztem. Rocky közben kivette Lei kezéből a füzetem és el is olvasta.

- Rebecca, ez kicsit perverzre sikerült. - vigyorgott.

- Mit csináljak? - vigyorogtam vissza.

- Lányok, ma átjöhetnétek! És akkor nálunk aludnátok, és majd hajnalban együtt jönnénk a suliba! - mondta Nell.

- Oké, ha nem zavarunk! - válaszolták a lányok.  Becsengettek. Info óra volt, és diát kellett csinálni a kedvencünkről. Mi a csajokkal már rögtön összenéztünk. Tudtuk, hogy kiről fogunk írni, jobban mondva kikről. El is kezdtük, én a feléig eljutottam. Második óra angol volt, amin Zoli bácsi hazaküldött, hogy pakoljunk. Mindenki rohant haza, de mi még megvártuk Leilát és Rocky-t.

- Mehetünk hozzátok! - futottak mosolyogva.

- Klassz, akkor menjünk! - mondtam, majd hazamentünk. Mikor beléptünk a házba, anya még nem volt otthon. Csak egy levél.

"Csajok! Dolgozok! Ne számítsatok rám délután 5 előtt! Kaját rendelhettek! :) Puszi!"

- Milyen jó fej anyukátok van! - nevetett Leila.

- Ugye? - tárta szét a karját Nelly. 

- Rendeljünk pizzááááát! - kiáltottam fel.

- Oké, és milyet? - kérdezte Rocky.

- Szalámisat! - mondtam ki gyorsan.

- Nem, mert sonkásat! - kiáltott Nell.

- Nem! Szalámisat! - álltam be elé.

- Nem! Mert sonkásat! - állt le veszekedni.

- Nem hiszem el, hogy testvérek vagytok! - sóhajtott Leila.

- Mi se, hogy ti! - szóltam vissza.

- Oké, akkor kettőt-kettőt rendelünk! - jelentette ki Rocky. Rendeltünk kettő sonkás, és kettő szalámis pizzát. Fél óra múlva meghozták a pizzákat, mi meg a kanapén terpeszkedve megettük. Ötkor kopogtak, én mentem kinyitni az ajtót.

- Szia anya! - öleltem meg. - Nem baj, ha nálunk alszik Rocky és Leila? - kérdeztem.

- Szia! Nem, dehogy is! Maradjanak nyugodtan! - lépett be az ajtón. - Sziasztok lányok!

- Csókolom! - köszöntek vissza.

- Szerintem menjetek pakolni, mert lassan menni kéne aludni! - mosolygott anya.

- Oké. Szerintem már hétkor aludni kéne, úgyhogy ki kéne fárasztani magunkat - nevettem.

- Áh, felesleges! Majd Londonban ki fogjuk készíteni Zoli bácsit - nevetett Nelly. 

- Próbáljátok ki a hagyományos tejszínhab a kézbe trükköt! - nevetett anya.

- Nem bírom elképzelni, hogy hogyan lehet ilyen jó fej anyukánk! - mosolyogtam.

- Ne aggódj anya, kifogjuk próbálni - válaszolt Nell.

- Oké, na de menjetek! - terelt be minket a szobába.

- Tényleg, ti itt nem tudtok összepakolni. - szóltam Leiláéknak.

- Oh, mi már anyával megbeszéltük, és mindjárt hozzák a bőröndjeinket. - válaszolt Leila. Ekkor megszólalt a kaputelefon.

- Rohanok! - pattant fel Rocky. Nem sokkal később, már a 8 (!!!) bőrönd ott állt a szobánkban.

- Ez most komoly? - húztam fel a szemöldököm. - Mindegyikőtöknek 4 bőröndje van?

- Rebecca, neked kuss legyen, mert neked meg 5 van! - nevetett Nelly.

- Ez övön aluli ütés volt! - mosolyogtam. De, igaza volt. 7-kor elmentünk aludni.

*

Hajnali 3-kor szólt az ébresztő.

- ÉBRESZTŐŐŐŐ! - kiáltottam el magam. A testvérem leesett az ágyról.

- Áúú! Máskor kulturáltabban, ha kérhetem - fogta a fejét. Leila már rég olvasott, Rocky meg még aludt.

- Huh...Asszem ide én kellek! - állt fel Lei. - ITT VAN LOUIS! - kiáltotta el magát.

- Mi? Hol? - ugrott fel Rocky.

- Így kell ezt - mosolygott önelégülten Lei.

- Lányok, ne kiabáljatok, hanem készüljetek! - szólt be apa.

- Oké - kiabáltunk ki. Mindenki felöltözött, majd kimentünk a reptérre. A négy hülye, meg Z bá már ott volt.

- Sziasztok lányok! Indulhatunk? Már fel kéne szállni! - nézett az órájára Zoli bácsi. Mi bólintottunk.

- Szia anya - öleltük át anyát. - És szia apa - öleltük át őt is.

- Sziasztok! Jó utat, és ne csináljatok hülyeséget - kacsintott apu. Mi elnevettük magunkat.

*

- Hé, csajok! Zoli bácsi elaludt! - böködött Lei.

- Szerintetek mekkora bajba kerülünk, ha elkezdünk ordibálni? - kérdeztem.

- Nagyba biztos nem - vont vállat Nell.

- Oké, akkor háromra! 3...2...1...- kezdte Rocky.

- ÁÁÁÁ! ZUHAN A REPÜLŐŐ! - ordítottuk el magunkat.

- ÁÁÁ! Gyorsan, mindenki! - állt fel Zoli bácsi. Belőlünk kitört a röhögés.

- Hülye lányok... - fogták a fejüket a fiúk.

- Egészségetekre - szóltam oda nekik. Ők kinyújtották a nyelvüket.

- Érdekes lesz ez az egy hónap - ült le megint Z bá, a fejét fogva.

- Csak így tovább - tartotta a kezét Lei. Mi belecsaptunk, majd nevetve visszadőltünk a székbe. A gép körülbelül délben szállt le.

- Éhes vagyok - fogta a hasát Sophie.

- Te mikor nem? - nevettem. Ő csak bólogatott.

- Nézzétek! Ván Buzireksön! - mutogattak egy plakátra a fiúk.

- Húúú, megfojtom őket! - szorítottam ökölbe a kezem.

- Nyugi, gyerekek! Először találjuk meg a házat, aztán öljétek meg egymást! - állt közénk Zoli bá.

- Maga mondta! - vontam meg a vállam. Most már hivatalosan is megölhetjük őket. Beültünk egy TAXI-ba, és elmentünk a házhoz.

Ház

Konyha

Étkező

Nappali

Fürdőszoba

Z bá szobája

Én szobám

Nelly szobája

Rocky szobája

Leila szobája

Bern szobája

Georgh szobája

David szobája

Rich szobája

- WOW! - léptünk be a nappaliba. A fiúk rögtön a szobáikat keresték meg. Mi is felmentünk, és berendezkedtünk. Mi négyen egymás mellett voltunk, a fiúk meg velünk szemben. Zoli bácsi meg a folyosó végén.

- Srácok, gyertek! Megyünk városnézésre - kiabált fel Zoli bácsi.

- Kezdődhet a nyaralás - ugrált Lei.

- Ez totál bedilizett - mosolyogtam.

- Úgy a jó! - nevetett Rocky. Lementünk, és elindultunk. Mikor már pár utcával arrébb voltunk, körbenéztem, és elkiáltottam magam.

- ÁÁÁ! 1D bolt! Menjünk beee - ugráltam az utcán, mint egy kisgyerek.

- Egy feltétellel! Ha mostantól csak angolul beszélünk! - mosolygott Zoli bácsi.

- Rendben! - válaszoltam már angolul. Ő intett, hogy bemehetünk. A csajokkal gyorsan be is rohantunk, és úgy egy óra múlva távoztunk is. A fiúk, Zoli bácsival az élen, már a padon fetrengtek.

- Mi tartott ennyi ideig? - nyögött Rich. Mi gyorsan megmutattuk, hogy miket vettünk. 

- Buzireksön - mondta David.

- David, ezt most vond vissza - szólt rá Zoli bácsi.

- Miért? Csak nem szereti őket maga is - kerekedett el Georgh szeme.

- Dehogy is! Csak nem illik leszólni azt, amit mások szeretnek! Amúgy én is utálom őket. - jelentette ki.

- Zoli bácsi - kiáltottunk. Ő behúzta a nyakát. Tovább mentünk, és ekkor elhaladtunk egy stadion előtt, ahova ki volt plakátolva az 1D.

- Zoli bácsi, Zoli bácsi! Hadd jöjjünk koncertre - ugráltam mellette. Kicsit sem néztek hülyének, ááá de se baj.. 

- Nem! - jelentette ki.

- De miért? Hadd menjünk - szólaltak meg a lányok is.

- Nem hallottátok? Azt mondta nem - kiáltott Bern.

- Te csak fogd be! Akkor lenne egy szabad estétek - jelentette ki Rocky.

- Nem mehettek, és vita lezárva - legyintett Z bá.

- Ez nem ér! Én akkor sem fogom hagyni magam - sétált tovább Lei.

- Mi se, ne aggódj - kacsintottunk.

- Jól  van, nyugi! Menjünk a Big Ben-hez - indult el Zoli bá. Mi követtük.

Este 9-kor értünk haza. A fiúk hulla fáradtan estek le a kanapéra.

- Na, mi van? Csak nem elfáradtatok? - álltunk meg előttük nevetve.

- Nem! Azért fetrengünk a kanapén - kiabált Rich.

- Jól van, nyugi! Le ne harapd a fejem - távolodtam.

- Pedig azt kéne - szólt vissza. Én megrántottam a vállam, és elindultam a fürdőbe. Vagy 8x ellenőriztem, hogy bezártam-e az ajtót. Mikor kimentem, a lányok a földön nevettek.

- Mi bajotok? - mosolyogtam.

- Zoli bácsi ágyába pudingot öntöttünk - mondták tök természetesen.

- Na, erre kíváncsi vagyok - léptem melléjük.

- LÁNYOOOOOOOK! - jött a kiáltás fentről. Belőlünk meg kitört a röhögés.

- CSEND LEGYEEEN! - üvöltött ki Bern.

- Most Zoli bácsi kiáltott - szólt vissza Nelly.

- Öhm...BOCSÁNAT - jött a válasz.

- Klassz lesz ez az egy hónap - nevettem.

- Főleg, ha találkozunk az 1D-vel - mosolygott Lei.

- Az lenne a legjobb - sóhajtott Rocky. Végül mindenki elment fürdeni, aztán az én szobámban csoportosultunk.

- Akkor ma este megszívatjuk a fiúkat - jelentette ki Nelly.

- Oké. Becca, te szerzel borotvahabot - adta ki a parancsot Lei. Én felálltam, és kiosontam a fürdőbe. Pár perccel később, egy flakonnal a kezemben tértem vissza.

- Jó vagy - tapsolt Rocky. - A következő? Van madártollunk?

- Nekem van - emelte fel Lei. Átmentünk a fiúk szobájába, és mindegyiknek a kezébe nyomtam borotvahabot. Aztán, mikor Nell megcsikizte az orrukat, mindegyik a képébe nyomta. Mi halkan nevetve kimentünk.

- Oké, akkor fiúk letudva. Most jön Zoli bácsi - dörzsölte a kezét Rocky. 

- Ki csinálja? - kérdeztem.

- Az, aki kérdezte - nyomták a kezembe a rúzst. Én sóhajtva bementem a szobájába, és a tükörre ráírtam ezt: "Hülye vagyok!" és köré nyilakat, hogyha tükörbe néz, akkor felé mutassanak.

- Na, megvan? - kérdezték izgatottan. Én bólintottam. Gyorsan visszafutottunk az én szobámba, és mindenki ott aludt.

Reggel óriási kiáltás keltett minket.

- LÁNYOOOOOOOOOOOOOOK! - jött Zoli bácsitól.

- Tükör? - mosolyogtam.

- Biztosan - adták nevetve a választ. Gyorsan kimásztam az ágyból, és az ajtót résnyire kinyitottam. Z bá száguldozott a folyosón, törlőronggyal a kezében.

- Lányok, jók vagyunk - fordultam vissza.

- HÜLYÉÉÉÉÉÉK - jött most a fiúktól.

- Becca, gyorsan zárd be - ugrottak fel a csajok. De, késő volt, mert a fiúk berontottak.

- Ez meg mi a franc? - mutattak az arcukra.

- Úgy tűnik álmotokban leborotváltátok a nem létező arc szőrötöket - mondtam mosolyogva.

- Haha, de vicces - nyújtotta ki a nyelvét Bern.

- Zoli bácsi! Most már mehetünk koncertre? - futottam be a szobájába, ahol még mindig gondosan törölgette a tükrét.

- Hát, azt hiszem, hogy ..........! - mondta mérgesen.