- Minek neked? - kérdezte Georgh.
- Nem tök mindegy? - üvöltöttem rá.
- Csak kérdeztem - húzta be a fejét. Megforgattam a szemeim, és felmentem a szobámba. Remek, most emiatt az idióta miatt tiszta ideg leszek végig, és senkihez nem bírok majd egy jó szót szólni. Nagyon örülök...
- Jól vagy? - jött be Sophie.
- NEM - ordítottam magamból kikelve. Egy szerencsém volt, hogy Sophie a testvérem, és ilyenkor tudja, hogy csak bánt valami. Ezeken a dolgaimon már fent sem akad.
- Rettenetesen fáj - zokogtam a pólójába.
- Tudom - válaszolt együtt érzően. - Harry most nagyon idióta volt...
- Ilyet nem szokott csinálni. Máskor m-mindig meghallgatja, h-hogy történt... - zokogtam, és még szorosabban magamhoz öleltem.
- Most azt hiszi, hogy van pasid - suttogta. Most eltoltam magamtól, és könnyes szemekkel néztem rá. Végül elengedtem, és újra lerohantam kosarazni. Ez mindig megnyugtat. "Szerencsémre" Harry is ott volt. Amikor odaértem, rögtön rám nézett.
- Mit képzelsz? - kezdtem el kiabálni. - Még te találod ki, hogy van pasim, mikor te dobtál ok nélkül? Egy rohadék vagy - mentem közelebb hozzá. Láttam rajta, hogy rosszul esett neki, de ezt muszáj volt kiadnom magamból.
- Akkor mégis mi volt abban az újságban? - hallani lehetett hangján, hogy alig bír megszólalni.
- Az a fotó két éve készült Harry! Nem csaltalak meg! De már lehet, hogy jobb lett volna. Jaj, bocs, nem is kellett volna, mert te magadtól kitaláltad! Elegem van belőled Styles - a végére megint előtörtek belőlem a könnyek.
- Tudod, nem értelek! Azt hittem, hogy szeretsz - már neki is néha-néha elcsuklott a hangja.
- Csak szerettelek! De nem hiszem, hogy te elhitted...És ha tényleg nem hitted el, akkor szerinted miért töltöttem az éjszakát szakadó esőben az utcán sírva? Ha? Ezt megtudod magyarázni? Mert őszintén, én sem tudom. Mert NEM ÉRDEMLED MEG, HOGY SÍRJAK UTÁNAD! - már megint ordítottam. Azt hittem, ha ezeket kimondom, akkor könnyebb lesz...De nem.
- Day...tudod...teljesen igazad van. Egy hülye idióta paraszt vagyok! Tagadnám, de ez igaz. És nem érdekel, akármit is mondasz, én szeretlek, és szeretni is foglak - fogta meg a kezem, de én elrántottam, és hátráltam pár lépést.
- Tudod ezzel csak mi a baj? - néztem rá könnyes szemekkel. - Az, hogy a 'szeretlek' szóval nem lehet csak úgy dobálózni. És te ezt csinálod!
- Nem is..én nem.. - mentegetőzött.
- H-Harry nem érted? Eldobtál engem, mint egy régi játékszert. És úgy is érzem magam! Mint egy elhasználódott baba, aki már nem kell senkinek soha többé. Harry, nekem még sosem volt annyira szoros kapcsolatom, mint veled. És eddigi életemben rajtad kívül, összesen egy barátom volt...Egy! Felfogtad? Vagy még magyarázzam? Én sosem az a lány voltam, akinek a lába előtt csak úgy hevernek a fiúk...végre azt hittem, hogy te más vagy, és nem dobsz egy hét után...Aha, nem dobtál...egy hónapig - kész. Mindent kimondtam, ami a szívemet bántotta. Harry is belekönnyezett. - Nekem, i-időre van sz-szükségem - ráztam a fejem, és elrohantam.
Sophie szemszöge
- Valamit nagyon beszéltek, mert Harry sír - futottam be Niall-höz.
- Hogy micsoda? - nézett fel a laptopjából. - Keressük meg Z bát - állt fel. Benyitottunk a szobájába, ahol tombolt a rend. Csak egy levél volt az ágyon.
Gyerekek, Kate-tel elutaztunk egy hétre. Sietünk ahogy tudunk (vagy nem), és nehogy szét szedjétek a házat!! Harry-t meg Dayrát hozzátok össze, könyörgöm!! Nem akarok közbe avatkozni, és nem szeretném Dayrát szomorúnak látni, ahogy egyikőtöket sem! Szóval a srácoknak üzenném, hogy ha megmernek bántani titeket, akkor velem gyűlik meg a bajuk! Zoli bácsi, Kate
- Remek, akkor most ránk hárul a kibékítés - sóhajtottam.
- Nyugi, sikerülni fog. Ahogy ismerem Őket, úgysem tudnak egymásra sokáig haragudni - ölelt át Niall. Igen, ha a testvérem szomorú, én is az vagyok. És ez így van fordítva is. Mindig segítünk egymásnak.
- Ma este beszélek Day-jel - jelentettem ki.
- Vagy...menjünk el bulizni, és ott hozzuk össze Őket - mosolyodott el Niall.
- Ismerem Day-t, lehet, hogy bosszúból összeállna mással - legyintettem.
- Most nem fog. Majd figyelünk rá - kacsintott a szerelmem.
Dayra szemszöge
Imádok bulizni! Legalább most kicsit ellazulok és nem aggodalmaskodok. Tudom, hogy most Sophie azon aggódik, hogy összejövök mással, de nem. Harry-t szeretem, még így is, hogy haragszom rá... Mindegy. Már este 10, szóval ideje lenne készülődni. Felöltöztem, felvettem egy converse cipőt, smink, haj, és készen is voltam. Lementem a nappaliba szólni, hogy készen vagyok.
- Végre mosolyogsz - ölelt át Leila.
- Mit ne mondjak, nehezemre esik - suttogtam.
- Ne szomorkodj. Lehet, hogy ma este minden elsimul!
- Kösz, de nem bepiálva akarok vele kibékülni, és az ágyban kikötni. Inkább normálisan megszeretném vele beszélni a dolgokat. Iszonyatosan hiányzik - mondtam már hangosan.
- Öhm, Day - mosolyodott el Lei, mire én megfordultam. Harry figyelt minket kikerekedett szemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése