Mikor beléptünk a házba, mentek a szokásos idiótaságok. A fiúk a folyosón rohangáltak, Kate a One Direction-nel foglalkozott, a lányok fent voltak, Z bá pedig magyarázott.
- Kate-tel elmegyünk sétálni. Nem szedni szét a házat, vili? - kérdezte.
- Ki az a Vili? - gondolkozott el Sophie, tökre komolyan.
- Egy ember - válaszoltam. Erre Bern, aki épp a reggelijét ette, felkiáltott:
- Szabadítsuk ki Vilit! - erre mindenkiből kitört a nevetés. Igen, csak Ő lehet ilyen idióta.
- Húú... - fogta a fejét fájdalmasan Z bá. - Lányok, mit csináltatok este? - fordult felénk.
- SEMMIT! - vágtuk rá.
- Persze - röhögött Georgh. Én elvörösödtem, és a fejemet fogtam.
- Elvoltunk - válaszolt Niall és Harry helyettünk.
- És mi volt az az elvoltunk? - nyaggatott tovább Z bá. Mi csak megráztuk a fejünket.
- Zoli bácsi, az estét majd halkan - oldta a feszültséget Rich.
- Ezt mond Dayrának - vigyorgott gonoszan.
- Ne már, megint itt tartunk? - tártam szét felháborodottan a karom. Z bá elnevette magát, és Kate-tel kiléptek az ajtón. Mi odaálltunk az ajtóba, és mikor kiértek a kapun, egyszerre kiáltottuk el magunkat.
* * * * *
Este 10. Az egész ház tele emberekkel.
- Igyál már valamit - botladozott mellém, a már full részeg Harry, és a kezembe nyomta a sörös dobozt.
- Nekem elég volt az előző 4 - adtam volna vissza, de tovább erősködött, így kénytelen voltam meginni.
- Hümm...Most már feljöhetsz a szobába - vigyorgott, és megragadta a kezem.
- Nem Harry! Nem! - rántottam vissza a karom. Ő felnevetett.
- Daaaaaaaay - ugrott a nyakamba Sophie, egy boros üveggel a kezében. Én rögtön kivettem a kezéből, és kihajítottam az ablakon.
- Fejezd már be -szóltam rá.
- De mégis mit? - kíváncsiskodott.
- A piálást - hadonásztam. Erre megfordult, és megitatott velem két pohár martinit. Ettől persze én is felpörögtem, és táncoltunk Harry-vel. A zene max hangerőn szólt, a szomszédok már kilehettek.
* * * * *
Hajnali 2 körül mindenki kidőlt, a vendégek meg elmentek. Nem volt már erőnk, így vagy a kanapén vagy a földön aludtunk.
Zoli bácsi szemszöge
Hajnali fél 3-kor értünk haza, mert még voltunk csomó helyen. Mikor beléptünk a házba és felkapcsoltuk a villanyt, eltátottam a szám. Végül Kate magával rángatott, és kikerülve az alvó kamaszokat, felmentünk a szobámba.
- Ezek meg mit csináltak? - aggodalmaskodtam.
- Nyugi, csak buliztak - válaszolt Kate.
- Hát igen, de...
- Kamaszok. Buliznak, piálnak, csajoznak/pasiznak. Még többet is megtehetnek, mert nagykorúak. Hagyd már Őket egy kicsit!
- Oké...De attól még nem ússzák meg!
Dayra szemszöge
Reggel a földön keltem, David ordibálására.
- Mi a franc bajod van? - fogtam a fejem. Erre az ölembe rakta a laptopot, és elindított egy videót. A végére már szakadtam a röhögéstől. - Na ne mond! Ezt még Louis tette fel youtube-ra. És már 12.693.002 megtekintés. Hát ez nagyon nagy - szakadtam a röhögéstől. A videón még a legutóbbi bulinkon táncoló négy srác volt, részegen.
- Ez nem vicces! - hadonászott.
- Az nem vicces, ahogy Tami-val bántál! - vágtam rá jó hangosan, de kár volt, mert hasogat a fejem.
- Ő csak egy ribanc - vont vállat, és visszavette a laptopot. Erre Tami rohant el mögöttem sírva, be a konyhába.
- Basszus, szerinted hallotta? - nézett utána.
- Gratulálok! Ezt remekül elintézted, mit ne mondjak! - álltam fel bosszúsan, és Tami után mentem. - Jézusom, Tami! Ne! - ugrottam oda mellé, és kivettem a kezéből a pengét.
- Add vissza - zokogott még mindig.
- Nem adom vissza! Hülye vagy? - hadonásztam. Erre bejött Louis.
- Ti mit csináltok? - kérdezett rá rögtön, és a kezemben lévő pengére akadt a szeme. - Az kinek kell?
- Tami akarta megsebezni magát - válaszoltam.
- TE MEGŐRÜLTÉL? - ordított magából kikelve Lou. Tami lehajtotta a fejét. - Mégis mi a francért lenne rá okod?
- David leribancozott - válaszolt.
- Tami, könyörgöm! Nehogy már David véleménye számítson!
- De,..de... - kezdte Tami, de Louis megint a szavába vágott.
- Semmi de! Liam szeret téged, és ez számít! Nem ezzel a köcsöggel kell foglalkozni!
- L-Liam...szeret engem? - csillant fel Tam szeme.
- Igen! Úgyhogy most azonnal megkeresed, és beszélsz vele! Mármint Liam-mel - mondta Lou, és kitolta a konyhából.
- Elegem van ebből a hülye idiótából. Bosszút kell állnunk - gondolkoztam el.
- Dobáljátok ki a ruháit, és vegyetek neki női pink pólókat, és azokat rakjátok be a szekrényébe.
- Húú, ez jó ötlet, köszi..Áúú - fogtam a fejem. - Neked nem fáj a fejed?
- De igen. Van valamitek rá? - én gyorsan előszedtem két fejfájás csillapítót, és bevettük őket.
- Jó estét, szar reggelt - támolygott be Harry és Niall.
- Nektek is - válaszoltam. Nekik is adtam fejfájás csillapítót, és felmentem a szobámba. Pár perc múlva bejött Sophie is, és ledőlt az ágyamra.
- Hulla vagyok - temette az arcát a párnámba. Én is ezt tettem.
- Lányok, indulás, megyünk sétálni - szólt be Z bá.
- NEEEEEM! - kiabáltunk, már amennyire tudtunk.
* * * * *
- Na jó, ha én most nem ülhetek le, akkor a földön alszom. Az utcán - nyavalygott Rich.
- Fura, hogy ezt mondom, de veled tartok - fogtam a fejem, közben Harry-re támaszkodtam, mert magamtól biztos nem tudnék megállni, annyira álmos voltam. Sophie Niall-t támasztotta, Niall meg Sophie-t. Jól kiegészítették egymást.
- Ne nyavalyogjatok már - szólt Z bá. Erre mindenki felnyögött. Hajnali 10-kor sétálni? Ráadásul egy esti buli után? Kínszenvedés...
- Hol vagyunk? - nézett körbe Bern. Nekünk még erre sem volt erőnk. Én szinte már aludtam Harry vállán. De nem voltam egyedül.
- Valahol London végén - válaszolt Kate. Mindenki próbált sétálni, ami körülbelül úgy nézhetett ki, mint 13 kamasz, mikor részegek. Remek...
- London végén? Mennyi idő innen haza? - nyökögött Rich fáradtan, és nyújtózott egyet.
- Álmos vagyok - nyavalyogtam. Ezt az egy mondatot hajtogattam öt percenként.
- Én is, de már kezdem unni ezeket a kijelentéseidet - válaszolt.
- Én is kezdem unni, hogy ilyen morcos vagy - vágtam vissza.
- Ne haragudj - sóhajtott.
- Nem haragszom. És te se haragudj. De tényleg álmos vagyok! - amint ezt kimondtam, hangosan felnevetett.
- Tényleg? Nem is tudtam, hogy álmos vagy - játszotta a hülyét, ami miatt kicsit meglöktem.
- Idióta vagy - mosolyogtam. Erre elmosolyodott, és megölelt.
- Így egész kellemes. Eltudnék ebben a helyzetben aludni - nevetett. Én is elnevettem magam, de volt benne valami. Visszafordultunk, hogy visszamegyünk, és Harry telefonja megszólalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése