Mindenki egyszerre fordult meg.
- Vera, ti mit csináltok itt? - támadtam rá rögtön.
- Hát, ha már ti nem hoztatok el, akkor megkértem anyáékat, hogy had jöjjek el - mosolygott önelégülten, nekem meg szinte felfordult a gyomrom.
- TAKARODJ! - bújt mögém Harry.
- Mi bajod? - néztem hátra.
- Este ilyen SMS-ekkel zaklatott. Mint például: "Vegyél el", "Szórakozzunk egy kicsit", "Dayra egy ribanc". Mellesleg az utolsóért egyszer még felpofozlak!
- Hát, kösz Harry, hogy megvédesz, na de ennyire? - ráncoltam a szemöldököm.
- Veled még beszélnem kell - lépett mellém és átkarolta a derekam.
- Harry, ezt ne - rázta a fejét a szőkeség.
- Nem te mondod meg, mit csináljak - mosolygott Hazza. A szöszi hátradobta a haját és a csatlósaival együtt elsétált.
- Azt a... Végre eldöntöttétek, hogy együtt vagytok? Gratula - kezdtek el tapsolni.
- Csak barátok vagyunk - vágtuk rá egyszerre.
- Ne akarjátok, hogy elmondjam nekik az öltözős dolgot - fenyegetőzött Niall.
- Ne merd - néztem rá szúrósan.
- Na, akkor most együtt vagytok vagy nem? - emelte az égnek a tekintetét Louis.
- Gyere - ragadta meg a kezem Harry és felrángatott a szobámba. - Ezt meg kéne beszélnünk... - ült mellém az ágyamra.
- Micsodát? - játszottam a hülyét. Igazából tudtam, hogy mire gondol, csak elakartam kerülni ezt a témát. Ez nekem kicsit kellemetlen.
- Tudod, hogy értem, csak elakarod kerülni ezt a témát - húzta mosolyra a száját.
- Mi vagy te, UFÓ? - fogtam a fejem, hogy ne hallja a gondolataimat.
- Oké, azt azért nem tudtam, hogy pont ezen töröd a fejed - nevetett. - Na, de akkor most komolyan. Ki kezd?
- Oké, kezdek... - sóhajtottam. - Mindig odavoltam érted. Először a koncerten láttalak élőben, ott nem igen akartam felmenni a színpadra, de ezt te is tudod... Mindig arról álmodtam, hogy majd valamikor összejövünk, de amikor elkezdtél velem bunkóskodni, akkor már nem igazán akartam... Aztán, most... Hát, igen... Megint beléd szerettem - vontam vállat vigyorogva. - Te jössz!
- Amikor először megláttalak, azt gondoltam, hogy egy idióta vagy...
- Bájos!
- Had fejezzem be. Mindig is tetszettél, csak azért neked is voltak erős beszólásaid, amikre azért nehéz volt válaszolni. Amikor bezártalak a szobámba, akkor döntöttem el, hogy...
- ... nyomulni fogsz - fejeztem be a mondatát.
- Igen. Aztán szép lassan beléd szerettem - fejezte be Ő is. Egy ideid csak egymás szemébe néztünk, majd Harry magához húzva megcsókolt. Az első hivatalos csókunk. Wow.
- Dayra, nem láttad a... - sétált be Zoli bácsi, de azzal a lendülettel ki is ment. - Nem fontos! - a folyosóról még hallani lehetett a hangját. - Átkozni fogom azt a napot, mikor elengedtelek titeket a koncertre - zsörtölődött, mi meg elnevettük magunkat, majd újra egymásnak estünk. Az ajtóból elhangzott pár "húúú", és tapsoltak.
- Na, kifelé - dobáltuk meg Őket párnával nevetve és már futottak is el.
- Nincs kedved ma este átjönni? - húzta fel a szemöldökét.
- Oké, akkor alkudozzunk. Ketten Sophie-val átmegyünk. Te és Niall is nálatok lesztek. Louis, Zayn és Liam jön ide, meg Tami is. Rendben?
- Rendben - sóhajtott. Felálltunk és lementünk a nappaliba. Mindenki a kanapén ült/feküdt. Kivéve egy embert... Sophie.
- Figyelem! Rendezkedés lesz este - tapsolt kettő Harry, mire mindenki unottan felnézett.
- Mi van? - ásított Louis.
- Ma este Sophie és Dayra átjön hozzánk, viszont csak mi ketten leszünk Niall-lel. Louis, Liam és Zayn marad - adta ki a parancsot Harry.
- De ne máár - sóhajtozott Rocky.
- Örülj neki, legalább aludhatsz Louis-val. Louis úgyis ezt akarja... vagy mást - mosolyogtam. Louis arca olyan vörös lett, mint a rák, amin én akaratlanul is elröhögtem magam.
- Nem fogom beengedni a szobámba - rázta a fejét Rocky.
- Na, persze - nevettem.
- Akkor bemászok az erkélyen - válaszolt Lou.
- Ésszerű megoldás - kacsintottam. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése