11.fejezet: Majdnem

- Hát csak úgy gondoltam, hogy ha részegen megtettük, akkor józanon miért ne? - hajolt közelebb hozzám, de én egy helyben maradtam. - Mi az, most nem húzódsz el, és nem ordítod le a fejem? - nevetett. Én megráztam a fejem. - Baj van?
- Nincs, semmi... - mosolyodtam el.
- Beteg vagy? - fogta meg a homlokom. Én elnevettem magam.
- Nem. Csak belegondoltam abba, hogy milyen uncsi lesz megint Magyarországon... - húztam a számat.
- Tényleg....Már csak egy hétig vagytok itt, nem?
- De...
- Akkor ebbe a hétbe mindent beleszorítunk, amit csak tudunk. Kezdjük a... - kezdte, és majdnem megcsókolt, de elhúzódtam.
- Nem, nem itt kezdjük! Sőt, ez eszedbe se jusson! - ugrottam fel.
- Elmehetnél békának is - dőlt végig az ágyon.
- Az is akarok lenni - mosolyogtam.
- Hol alszol? - kérdezte, és közben legurult az ágyról.
- Fájt? - nevettem.
- Igen - nyögött fel.
- Örülök - ültem le az ágyra, Őt meg arrébb löktem a lábammal. - Amúgy az ágyon alszok. Te meg a földön.
- Perszeee - nevetett, és leült mellém.
- Komolyan mondtam.
- Én meg komolyan mondom, hogy nem alszom a földön!
- Hát oké, akkor majd alszok az erkélyen - álltam fel, és elindultam az erkélyajtó felé.
- Hülye vagy? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen - válaszoltam.
- Észrevettem. Jó éjt - köszönt, és elaludt az ágyamon (!!).

Harry szemszöge

Reggel

Reggel mikor felkeltem, Day még aludt. Kikászálódtam az ágyból, és kiléptem a folyosóra.

- Áááá! Harry Styles alsóban - kiabált Kate az ajtóban, és engem bámult. Végignéztem magamon, és volt oka a sikítozásra. Nem mindennap látni hírességet alsógatyában. 

- Öhm...Day - szóltam be neki, mert felébredt.

- Mi van már? - fogta a fejét.

- Asszem Kate megőrüüült - kiáltottam, mert közben Kate rám vetette magát, és eldőltem. Day hátraesett, és csak nevetett rajtunk. - Ne röhögj, inkább segíts! - próbáltam felállni, kevés sikerrel.

- Jól van, jól van - állt fel. - Kate, hagyd békén - szedte le rólam.

- Oh, bocsi... - túrt bele a hajába.

- Kezdek félni - rohantam be Day szobájába.

- Van is okod rá - nevetett, és becsukta az ajtót.

Dayra szemszöge

- LÁNYOOOOOOOOOOOK! - ordított Z bá.

- Reggel van, nem kérünk ébresztőt - kiabált Sophie.
- SZEDJÉTEK KI A CIPŐT A WC-BŐL! - ordított továbbra is.
- Valaki! Eltűnt a cipőm! - rohangált a folyosón David.
- Sophie... - mosolyogtam.
- Beledobta a klotyóba David cipőjét? - nevetett Harry.
- Szokásos reggel. Amúgy David, hogy keveredett haza? - mentem volna ki a folyosóra, de Harry visszarántott. - Mi bajod? - kérdeztem.
- Komolyan így akarsz kimenni? - mosolygott. Én végignéztem magamon, és gyorsan el is takartam magam.
- Mit bámulsz? Inkább tedd hasznossá magad! - rohantam be a gardróbomba.

- Hogyan tegyem hasznossá magam? Menjek be hozzád, vagy mi van? - nevetett, és résnyire kinyitotta az ajtót.
- Ááá! Még nem öltöztem fel! - takartam el magam.
- Érdekel is engem - mondta, és bejött.
- Menj már ki! - kiabáltam, és becsuktam magam a szekrénybe.
- Gyere ki - próbálta kinyitni, de nem sikerült neki.
- Nem megyek! Várd meg, míg felöltözök! - kiabáltam.
- Oké, ahogy akarod - nevetett, és én gyorsan felvettem a pólóm és a gatyám., majd kimentem. - Most már bemehetek? - jött a gardrób ajtóm elől a hang.
- Ha annyira akarsz, gyere - vontam vállat, és amikor bejött, én kimentem. Lerohantam a konyhába.
- Jó reggelt mindenkinek - köszöntem.
- Neked is - köszöntek vissza.
- David, magyarázatot várunk - támadtak rá a lányok.
- Miért? - tárta szét a karját.
- Tami. Te. Este. Szoba. - sorolta Leila.
- Mi van vele? - vont vállat David.
- Haver, mi se tudjuk mit csináltatok - szólalt meg Rich.
- Mit tartozik az rátok?
- Nyögd már ki - kiabált Georgh.
- Oké, járunk. Mi van akkor? - állt fel, és kiment.
- Asszem megsértődött - mondta Rocky.
- Nem csak hiszed, tényleg megsértődött - vette ki a hűtőből a kaját Sophie.
- LÁNYOOOOOOOOOOK! - ordított Zoli bácsi.
- MIIII VAAAN? - ordítottunk vissza kórusban.
- Megyünk vissza Magyarországra - jött be a konyhába.
- HOGY MIII? - kiabáltunk.
- Mi történt? - jöttek be az 1D-s fiúk + David.
- Nem! Nem megyünk vissza Magyarországra - tiltakoztunk.
- De nem úgy volt, hogy még itt lesztek egy hetet? - csodálkozott Niall.
- Ma megyünk. - mondta Z bá.
- Hogy miii? - kiabált Harry, Niall, Zayn, Louis és Liam.
- Pakoljatok - rohant fel a szobájába Z bá.
- Nem akarok visszamenni - sóhajtott Sophie.
- Mi se - mondtam, és felmentem a szobámba.

*     *     *     *     *

A One Direction-től elbúcsúztunk (Sophie és Niall majd meghaltak!), és már össze is pakoltunk. Most lent ültünk a nappaliban, a bőröndjeinken, és Z bá-t vártuk.
- Zoli bácsi, siessen már! - unta magát Leila.
- Nem találom a hajzseléimet! - rohangált fel-alá. Vártunk fél órát.
- Zoli bácsi, maga nem is akar elmenni - kiáltott fel Sophie.
- Megvannak - kiabált, elrakta őket a táskájába, és végre elindultunk.

*     *     *     *     *

Haza értünk. Itt vagyunk Magyarországon. Ráadásul holnap suli. Bah. Mi Sophie-val már otthon voltunk, és a szobánkban TV-ztünk. Jobban mondva Sophie telefonált, én meg TV-ztem. És vajon kivel telefonált? Na, kivel? Persze, hogy Niall-el...De már egy órája!
- Nem, én jobban szeretlek - mosolygott. - Dehogyis! Te fogod előbb letenni! - nevetett. Meguntam, ezért kivettem a kezéből a készüléket.
- Majd én teszem le - kiabáltam bele, és leraktam.
- Héé! Épp Niall-el beszéltem! - háborodott fel, és visszavette a telefonját.
- Vissza ne merd hívni! Elég idegesítő vagy, ha szerelmes vagy!
- Így jártál - vont vállat.
- Hány óra van? - néztem körbe. Nem tudom miért, mert a szobánkban nincs is óra...
- Este 10. - vont vállat. - Úristen! Holnap suli! Alvás - ugrott bele az ágyába, és már aludt is.

Reggel szörnyű volt kelni. Nem volt a szokásos zaj, és hát..nem volt mellettem Harry. Igen. Kimondtam! Oldalra fordultam, és Sophie még aludt. Hozzávágtam egy párnát, mire felült.
- Suli - mondtam tömören, és eltűntem a fürdőben.

Felöltöztem, megcsináltam a hajam, feldobtam egy laza sminket és kimentem reggelizni.
- Jó reggelt mindenkinek - köszöntem anyának és apának.
- Neked is jó reggelt, kicsim - mondták kórusban.
- A tesód hol van? - kérdezte apu.
- Szerintem ábrándozik - vontam vállat, és megettem a reggelim.
- Miről ábrándozik? - tette fel a kérdést anyu.
- Ti még nem tudjátok? - húztam fel a szemöldököm.
- Micsodát?
- Sophie jár Niall Horan-nel - mosolyogtam.
- Azzal a Niall Horan-nel? - kerekedett el apa szeme.
- Igen, azzal a Niall Horan-nel. - bólogattam.
- És te találkoztál a híres nagy Ő-vel? - kuncogott anya.
- Igen anya, találkoztam. És mint kiderült, nem is igazán ő a nagy Ő - mondtam.
- Miért?
- Most bocsi, de nem állok neki magyarázkodni - álltam fel, és felkaptam a táskám. Sophie is kirohant, összedobott egy szendvicset, és elindultunk a suliba.

Suliban

- Sziasztok - köszöngettünk a folyosón. Mikor pakoltunk be a szekrényeinkbe, mellénk lépett 4 lány, akik egyel alattunk jártak. 17 évesek.
- Na, milyen volt Londonban? - kérdezték mérgesen, mert Ők nem jöhettek. Tudni kell róluk, hogy Ők is "Directioner"-ek, ahhoz képest, hogy semmit sem tudnak róluk.
- Kösz a kérdést, remek volt. Bár ezt ti sosem tudjátok majd átélni - mosolyogtunk gúnyosan. Ők csak szúrós tekintettel odébb álltak. Bementünk az angol terembe, és ott találtuk Zoli bácsit. A négy fiú, és Rocky és Leila is bent voltak.
- Sziasztok - köszöntek mosolyogva.
- Sziasztok - köszöntünk vissza kórusban.
- Nem tudjátok, hogy mi baja van Zoli bácsinak? - lépett mellénk Leila.
- Fogalmunk sincs - ráztam a fejem. Odanéztünk Z bára, aki lehajtott fejjel bámulta az asztalt.
- Mi a baj Zoli bácsi? - lépett mellé Sophie.
- Tudjátok milyen a szerelem? - sóhajtott.
- IGEN! - vágta rá David.
- Zoli bácsi vissza akar menni Londonba? - reménykedtem.
- Még meggondolom - mondta, mi meg kimentünk a lányokkal. Mikor a folyosó végén jártunk, Z bá utánunk ordít. - LÁNYOK! MEGYÜNK VISSZA AZ 1D-HEZ!
- ZOLI BÁCSIIII! - ordítottunk mérgesen és félve. Megfordultunk, és az összes lány elkezdett felénk közelíteni.
- Tipli van - futott Sophie. Mi is futottunk utána, a lányok meg üldöztek minket. Kimenekültünk a suliból, és ott....