10.fejezet: Bolondok háza

- Harry, te mit csinálsz? - torpantam meg. Harry csak rám nézett, és elmosolyodott. - Még egyszer megkérdezem: Mit csinálsz? - léptem mellé.
- Csak megmutatom az embereknek, hogy az enyém vagy - vigyorgott, és felemelte a kedvenc (!!!) zöld pólómat, amire hatalmas betűkkel ráírta, hogy: "Ez a lány, Harry Styles tulajdona".
- Miért kék-zöld a fejed? - kérdeztem meg tőle, komolyan.
- Nem is az - húzta össze a szemöldökét.
- MÉG! - kiabáltam. - Amúgy meg ezt soha többé nem fogom felvenni!
- Akkor az összes pólódra ráírom. - mosolygott.
- Húzz a francba! - kiáltottam, és visszamentem a konyhába.
- Van kaja? - ugrálta körbe az asztalt Leila.
- Én is ezt kérdezem - mosolyogtam.
- Kérdezzétek Niall-t. - vont vállat Zoli bácsi.
- Remek, akkor én mentem - intettem, és már indultam is vissza a szobámba. Bementem, bezártam az ajtót, és leültem Harry mellé. - Menj, és mosd ki a pólómat - utasítottam.
- Mosd ki te, ha annyira akarod - nézett rám. Már az egyik lila felsőmet írogatta.
- Te komolyan össze fogod írni az összeset? Nem is vagyok a tulajdonod!
- De igen, az vagy - vigyorgott. Aztán felállt, kivette a kulcsot az ajtóból, és zsebre vágta.
- Add vissza a kulcsot - nyújtottam a kezem.
- Vedd ki, ha annyira kell - mosolygott.
- Oké, akkor asszem még itt leszünk 10 évig. - dőltem végig az ágyon.
- Hát, ha 10 évig itt leszünk, egyszer párosodnunk is kell - feküdt mellém.
- Párosodj az ablakkal, és ugorj le! - löktem le az ágyról.
- Leszel ablak? - ült fel a földön.
- Aha, majd a halálom után, oké? - mosolyogtam.
- Előbb nem lehetne?
- Bocs, de nem érek rá. Túlságosan is elvagyok foglalva azzal, hogy a te halálodat tervezzem - válaszoltam.
- Akkor elég unalmas életed lehet - nevetett.
- Érdekesebb mint a tiéd - vágtam vissza.

Sophie szemszöge

- Niall, add vissza a szendvicsem - kergettem végig a házon.

- Gyere és vedd el - futott be a szobámba.

- Próbálom, de túl gyors vagy - futottam utána. Az ágyamon ült törökülésben, és engem figyelt. Leültem vele szembe, és én Őt figyeltem. - Mit kérsz cserébe?

- Sz*x? - kérdezte reménykedve.

- Nekem még a kaja sem ér ennyit - ráztam határozottan a fejem.

- Miért nem?

- Mert csak nem rég vagyunk együtt.

- Légysziiiiiii - könyörgött.

- Akkor nem kell a szendvics - álltam volna fel, de Niall az ölébe rántott.

- Hmm, elgondolkodtató...Négy csók? - próbálkozott tovább.

- Oké, az jöhet - mosolyogtam, Ő meg megcsókolt. Aztán felálltam, és az ajtóhoz indultam.
- Hé, és mi van a másik hárommal? - háborodott fel Niall.
- Azt majd később - intettem le, és lementem.

Dayra szemszöge

- Nem unod még? - fogtam a fejem, közben Harry-t bámultam, aki még mindig a pólóimat írogatta.

- Nem - rázta meg a fejét határozottan.

- Ha így folytatod, akkor tényleg itt leszünk 10 évig - mondtam, és mellé ültem.

- Mondtam. Kiveszed a kulcsot a gatyámból, és kimehetsz - mosolygott.

- Inkább itt halok meg - vágtam rá, gondolkozás nélkül.

- Oké, akkor legalább együtt halunk meg. De ha a sajtó kitalálja, hogy elraboltál engem, az már a te bajod - nevetett.

- Mégis miért? Te zártál be! - háborodtam fel rögtön.

- De azt Ők nem tudják - mosolygott gonoszan.
- Mindjárt fogják tudni, és akkor te leszel bajban - hadonásztam a szeme előtt.
- Néha ijesztő vagy - hajolt hátra.
- Kösz, sokat gyakoroltam - mosolyogtam.

Leila szemszöge

- Oké, persze - hallottam egy hangot a konyhából. 

- Hé, lányok gyertek - intettem Rocky-nak és Sophie-nak. Day nem tudom hol van.

- Mi van? - sétáltak ide mellém.

- Hallgassátok és nézzétek - nyitottam ki résnyire az ajtót. 

- Nem lehet - ugrott el Rocky.

- Csak nézd - húztuk vissza.

- Ma este? - kérdezte Tami.

- Nekem jó, majd valahogy kilógok - vont vállat David.

- Oké, kilencre gyere. Egyedül leszek - mosolygott Tam.

- Oh, vagyis meg van a programunk - mosolygott David is, és átölelte Tamit.

- Úgy tűnik - válaszolt Tam, és David megcsókolta.

- Ááááá! - futottunk fel az emeletre sikítva. - PHÚÚÚÚÚJ! - köpködtünk.
- Ez ugye nem komoly? - köhögtem.
- Héé! Engedjetek ki! - dörömbölt az ajtaján Day.
- Nem tudsz kijönni? - kérdeztem.
- Nem!
- Harry, engedd ki - szólt rá Leila.
- Nem fogom! Azt mondta tíz évig itt leszünk - válaszolt Harry.
- Day, ezt nem fogod elhinni. David és Tami járnak - mondta Rocky.
- PHÚÚÚÚÚJ! - jött bentről is a kiáltás.
- És ma este Tamiéknál találkoznak, este kilenckor, mert Tami egyedül lesz - tettem rá egy lapáttal.
- Ne folytassátok, mert mindjárt Harry fejére hányok! - szólt Day.
- Légyszi fogjátok be! - könyörgött Harry.

Dayra szemszöge

- Csak nem félsz? - nevetett Sophie.

- Simán kinézem belőle, hogy lehányja a fejemet - mondta magabiztosan Hazza.

- Oké, nem bírom tovább - álltam fel, és besétáltam a fürdőbe. Átvettem a fürdőruhám, és kiálltam az erkélyre. Harry tátott szájjal bámult. - Csukd be a szád, mert a végén belerepül egy légy - szóltam rá. 

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte, közben perverzen vigyorgott.

- Hát nem azt, amire te gondolsz - ráztam a fejem. Felálltam a korlátra, és fejest ugrottam a medencébe.

- BOMBAAAAA - ugrott le Harry is.

- Te szerencsétlen, ezt miért kellett? - buktam fel a víz alól.

- Hogy téged idegesítselek - mosolygott.

- Na jó Rómeó és Júlia, kifelé a vízből! - jött ki Niall.

- Niall, akarod, hogy felpofozzalak? - másztam ki a medencéből.

- Mondanám, hogy igen, de nem akarok meghalni - nevetett.

- Sziasztok - jött meg Zayn, Louis és Liam.

- Kit kell megölni? - kérdezte meg rögtön Louis.

- Ezt a két szerencsétlent - mutattam Niall-re és Harry-re. Ekkor kijött Sophie, Leila és Rocky.

- Srácok, ez hatalmas - röhögött Leila.

- Mi van? - kérdeztem mosolyogva.

- David telefonja "véletlenül" beleesett a klotyóba - mutogatta az idéző jeleket Rocky és Sophie.

- Gratula - tapsoltam és nevettem.

- Itt maradhatunk estére? - nézett boci szemekkel Harold.

- NEM! - vágtam rá egyből.

- IGEN! - vágták rá velem egy időben a lányok.

- Ez nem ér! Kikérem magamnak - vágtam be a durcát.

- Ugyan már. Bajod van velünk? - kérdezte Louis.

- Nem. Nekem ezzel van bajom - mutattam Harry-re.

- Tudod, az ezzel-nek van neve is - mondta rögtön.

- Tudod, ez engem rohadtul nem érdekel - meresztettem rá a szemeim.

*     *     *     *     *

Este 10 óra. Mi 9-en lent ülünk a nappali közepén. Ráadásul a földön. Én meg Sophie inkább fekszünk. David jött le gördeszkával. Kint hagyta a nappaliban, amíg bement a konyhába. Zoli bácsi is lejött, de hátraesett a gördeszkában.

- DAVIIIIIIID! - kiabált.

- Csókolom Zoli bácsi, jó éjszakát - futott vissza az emeletre David. Mi szakadtunk a röhögéstől.

- Zoli bácsi hova megy? - kérdezte meg Rocky.

- Most már az emeletre. - sóhajtott, és elindult.

- Zoli bácsi...Csak az estét, halkan. Köszönjük - kiabált utána Leila.

- Ezt mond a drága barátnődnek, Dayrának - mosolygott, és felment a szobájába.

- Ezt...még...megbánja - szorítottam ökölbe a kezem.

- Hallottam - kiáltott vissza.

- Nem tud érdekelni - válaszoltam.

- Hé, akartok üvegezni? - ugrott fel Zayn.

- Oké, legyen - egyeztem bele, mert mindenki engem nézett. Zayn elrohant üvegért, majd mikor visszatért, leültünk egy körbe. - Egy feltétellel játszok - szóltam közbe.

- Még pedig? - húzta fel a szemöldökét Liam.

- Ha én kezdhetek - mondtam.

- Oké, ha csak ennyi az ára - nevetett Louis. Pörgettem, és Sophie-nál állt meg.

- Felelsz vagy mersz? - mosolyogtam.

- Merek - vágta rá.

- Édes a bosszú, és nagyon érik - dörzsöltem a kezem. - Mit szólnál egy éjszakához Niall-el? - erre egyszerre ordítják el magukat. Niall: "OKÉ" Sophie: "NEM".

- Látom te is perverz vagy - vigyorgott Harry.

- Nem kicsit - nevettek a lányok. Én kinyújtottam rájuk a nyelvem.

*     *     *     *     *

- Én kezdem unni ezt a játékot - ásított Zayn.

- Oké, akkor beszélgessünk. Harry, mi a ma esti programotok? - mosolygott gonoszan Sophie.

- Hát öhm...szerintem tudjátok - válaszolt vigyorogva.

- Nem! - vágtam rá, és fejbe vágtam egy párnával.

- Nyugi, élvezni fogod - nevetett.

- A kanapén alszom - tettem keresztbe a kezem.

- Nem, nem. Ha nekem is kell, akkor neked is - rázta a fejét Sophie.

- Hú Day, nagy szarban vagy - nevetett Louis és Liam.

- Day, abba nekem is lesz beleszólásom, hogy hol alszol - mosolygott Hazza.

- Szerintem meg nem lesz - ráztam a fejem.

- David eltűnt - forgolódott Leila.

- Nekem van tippem, hogy hol van - mondta Rocky. Egyszerre ugrottunk fel, lekapcsoltuk a lámpákat, és átfutottunk a szomszédba.

- Melyik lehet Tami szobája? - nézett körül Liam.

- Ti most komolyan végig akarjátok azt nézni? - húzta fel a szemöldökét Sophie.

- Miért ne? - bólintottak rá.

- Furák vagytok - néztem rájuk kérdőn. 

Felmásztunk a ház mögött lévő dombon, és pont ott volt Tami szobája. Amit rögtön megláttunk...

- ÁÁÁÁÁÁ! - kezdtünk el sikítozni a lányokkal.

- Ti ezt, hogy a francba bírjátok? - takarta el a szemét Rocky.

- Pasik vagyunk, mit vártok? - nézték tovább a jelenetet.

- Ha ezt így folytatjátok, este nem lesz semmi - mondta Sophie. Niall rögtön mellénk futott.

- Nem csináltam semmit - mosolygott.

- Gondoltam, hogy erre ide jösz - nevetett Sophie. Ekkor Harry is mellém futott.

- Mond, hogy te nem Sophie kijelentése miatt jöttél ide - meredtem az ég felé.

- Pedig de - vigyorgott.

- Ugye tudod, hogy most nem vagyok részeg?

- Igen, tudom.

- Louis vigyázz, mert... - kiabált Rocky, és Lou épp ekkor gurult le a dombon, közben nevetett. - ...le fogsz esni... - fejezte be a mondatot.

- Előbb is szólhattál volna - nevetett Louis.

- Liam zöldül a fejed - kiabáltunk. Liam rögtön átfutott hozzánk, így csak 8-an maradtunk.

- Zayn, el vagy ott? - húzta fel a szemöldökét Leila.

- Ahhoz képest, hogy ez a csaj nem akart összejönni David-del, elég közel kerültek egymáshoz - sétált mellénk halál lazán.

- Oké, inkább menjünk vissza. 

*     *     *     *     *

Este 00:00. Már mindenki elment aludni. Vagy hát, Sophie és Niall nem tudom mit csináltak... Épp a kanapét húztam ki, mikor valakinek neki mentem. Rögtön kiegyenesedtem, és megfordultam.
- Mit csinálsz? - mosolygott Harry.
- Ágyazok? - húztam fel a szemöldököm. - Amúgy belehaltál volna, ha egy kicsit hátrébb mész, ha látod, hogy tolatok?
- Igen, belehaltam volna - nevetett.
- Azt rögtön gondoltam - mosolyodtam el.
- Niall meg Sophie mit csinál? - fürkészte a plafont, mert Sophie szobája pont fölöttünk volt.
- Ki a francot érdekel? - tártam szét a karom.
- Öhm, igazad van - nevetett fel. - Biztos, hogy itt akarsz aludni?
- Igen - vontam vállat.
- Gyere fel - fogta meg a csuklóm.
- Nem!
- Nyugi, nem csinálok semmit!
- Ígéred?
- Ígérem - tette a szívére a kezét.
- Oké, akkor megyek - egyeztem bele, és már fogtam volna a takarómat, de Harry kivette a kezemből, és a sarokba hajította.
- Arra nem lesz szükség - vigyorgott, és felrángatott a szobámba. Bevágta az ajtót, és elfordította a kulcsot.
- Azt mondtad nem csinálsz semmit - néztem félve.
- Nem is fogok. Még - ült le mellém az ágyra.
- Mi az, hogy még? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát csak..........................