Reggel negyed nyolc. Már a suliban voltam, és a barátnőimmel ültem a padon, az udvaron.
- Miért csinálod ezt szegény Leilával? - nevetett Rocky.
- Nem tudom, unatkoztam! - érveltem én is nevetve.
- Becca, ez nem szép dolog! - bökött oldalba Nelly.
- Szerintem meg az. Amúgy hé, mit vártok tőlem? - böktem vissza.
- De jó, hogy most rajtam veszekedtek! - dőlt hátra mosolyogva a padon Leila.
- Ugye? - nevetett Nell. Én felültem a pad támlájára.
- Amúgy meg, utána Rocky jön. Aztán mi jövünk, Nelly-vel. De, az még odébb van. - mosolyogtam.
- MIÉRT? - ugrott mögém Leila.
- Mert a sztoriban 19 évesek vagyunk, ti meg már 21 évesek! Hahó, van különbség! - lóbáltam a kezem.
- Ez akkor sem ér! - nevette el magát.
- Uhuhuhúú, Becc! Ott van Zoli bácsi! Menjünk már, és szóljunk neki! - ráncigált Nelly.
- Menjünk Londonbaa!!! - kiabáltam az udvaron teljes hangerővel. Zoli bácsi ránk nézett, és elmosolyodott.
- Zoli bácsii! Menjünk Londonba!! - ugráltunk előtte, mint az ovisok. Hát igen, így kell 18 éves szintjéről lesüllyedni egy 3 éves szintjére. Tanuljatok tőlünk.
- Hát, annak majd összeírom az anyagi költségeit is! - nevetett Z bá.
- Jójójó, de akkor most komolyan mondja? - néztem rá kerek szemekkel.
- Perszeee! - nevette el magát.
- Zoli bácsi, ez nem volt szép! - fordultunk meg nevetve, és visszafutottunk a lányokhoz.
- Na, mit mondott? - kérdezte Rocky.
- Áá, lehetetlen! - legyintettem.
- Mi? Hogy találkozz Harry-vel? - nevetett Leila. Én diszkréten lelöktem a padról.
- Szórakozz mással! - röhögtem.
- Buzi direksön! - sétált el előttünk David.
- Egyszer még megölöm magam! De előbb őt! - szorítottam ökölbe a kezem.
- Ne! Én nem akarom, hogy megöld magad! Mit mondok majd Harry-nek? - ölelt át Nell.
- Mondjuk azt, hogy megöltem magam? - játszottam a hülyét.
- Na, nyugi! Csak irigyek! - mosolygott Leila. Ekkor becsengettek.
- Ne mááár! Nincs kedvem törizni! - nyavalygott Nelly.
- Kinek van? - kérdeztem.
- Hát, Becca...Szerintem senkinek! - sóhajtott Rocky.
Az első óra nagyon gyorsan eltelt. Szünetben megint kimentünk a padunkhoz.
- Halljátok, ugye meséltem, hogy tegnap néztem egy koncert videót. És én most jutottam el arra a pontra, hogy ha bárki lemeri szólni a One Direction-t, én megfojtom! - ráztam a fejem.
- Hajrá. Segítsek? - kérdezte Nell.
- Aha, ha megtennéd! - karoltam át.
- Hát, szerintem készülhettek! - mutatott a fiúk irányába Leila. Rocky még mindig a sztorit írta.
- Rocky, rólam mikor írod a részt? - ültem mellé izgatottan.
- Most kezdtem el a te szemszöged. Vagyis most kezdem. Milyen legyen? Uncsi, normál, durva, vagy szuper durva? - vigyorgott.
- Szuper durva! - vágták rá a többiek.
- Hé! Engem kérdezett! - szóltam rájuk.
- Nem érdekel! Te is megszívattál minket, szóval most te jössz! - vágta rá Leila.
- Oh, már bocs, hogy élek! - emeltem fel a kezem. Erre elnevettük magunkat. Már megint becsengettek.
- Rocky, éld túl! - veregettük hátba, mert hittan volt a következő óra, és mi katolikusok vagyunk, Ő meg református.
- Oké, ti is! Írjátok a sztorit! - mosolygott, majd elindult a másik irányba.
- Buzireksön! - ment el előttünk megint David.
- Majd ha elérsz annyit mint ők, akkor beszélhetünk! - kiáltottam utána.
- Mit? Hogy buzi legyek? - röhögött.
- Enyhén feltűnő, ahogy féltékenykedsz! - szólt Lei.
- Hogy én? Ti hülyék vagytok? Ja, bocs, nem is kell válaszolni!
- Irigy majom! Amíg beléjük több millió lány szerelmes, te egyedül fogsz meghalni! - kiabált Nelly.
- Hülyék! - futott el a mosdó irányába David.
- Biztos otthon felejtette a pelusát. - mosolyogtam természetesen.
- Rebecca! - nevettek a lányok. Amíg a fiúk elmentek, mi bementünk a terembe.
- Tanárnő! Hogy lehetne megölni a fiúkat anélkül, hogy börtönbe csuknának? - kérdeztem tök komolyan.
- Szerintem sehogy - válaszolt. Végül bejöttek a fiúk is. Felálltunk, imádkoztunk, majd elővettük a sztorikat, és írtuk a történetet. Egész órán beszéltünk.
- Becci, add ide! - vette ki a kezemből Nelly a füzetet. Én is elszedtem előle. Gyorsan elolvastuk egymásét, majd visszaadtuk.
- Leila, te is add ide! - sétáltam mellé. Az övét is elolvastam, majd visszaadtam. Tulajdonképpen, az egész óra ezzel ment el. Végül kicsengettek, és rohantunk ki az udvarra. Kint a tanár szólt, hogy majd ne menjünk be rajzra, mert fotózása lesz a végzősöknek, és nem tudni, hogy mikor végeznek. Meg, hogy kint fogunk rajzolni. Kiültünk a padra.
- Éhes vagyok! - szólalt meg Nell, kezében a szendviccsel.
- Mikor nem? - kérdeztem vissza.
- Jogos! - bólogatott.
- Asszem a ribi betalált a suliba! - mosolygott Rocky. Mi bólogattunk.
- Oh, hogy lennének itt a fiúk! - sóhajtott Leila.
- Remélem, hogy az 1D-re gondoltál! - vigyorogtam.
- Nem, hallod, az itteniekre gondoltam! - gúnyolódott. Én kinyújtottam rá a nyelvem.
- Na, Rocky, hogy haladsz a "szívatással"? - nevetett Nelly. Én a fejemet fogtam.
- Még csak fagyiznak. - vigyorgott Rock.
- Ahogy mondod: MÉG! - nevettem el magam.
- Mit akarsz, megérdemled! - lökött meg Leila.
- Oké, ezt most megkaptam! - mosolyogtam. Becsengettek, és mindenki elindult befelé.
- Nem kell még bemenni! - ordibáltak a fiúk.
- De, képzeld be kell! - okoskodott Samara (Samantha).
- Dagadék, nem kell! - ordított megint Bern.
- Ez már fáj - fogtam a fejem nevetve.
- Hát, látod. Folyton csak a fiúk körül ugrálnak - karolt át Nell.
- Srácok, gyertek! - intett a rajz tanár. Mindenki oda ment hozzá. - Ma virágokat kell rajzolni. Itt vannak a kis kertek, onnan lehet másolni. Próbáljátok meg minél élethűbb-re! - mondta, majd mindenki berohant rajzlapért. Az egész óra azzal telt el, hogy kint hülyéskedtünk. Leila leült a földre, az egyik zongora kottájára, és elkezdett énekelni. Mi végig azon nevettünk. Például, egyszer elkezdte, hogy: "Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem..." Végül, mikor becsengettek, bementünk a matekba. A fele elment, mert a tanárok fotózkodtak. A másik felében mindenki dogát írt, engem kivéve, mert engem matek feladatokkal tömtek, mert csütörtökön matekversenyre megyek. Szünetben a szokásos hülyeségeinket csináltuk. Nálunk volt valamilyen TV stúdió, és a kocsival pont a mi padunk előtt álltak meg, ezért nem láttak minket.
- Na Rocky, hogy haladsz? - húzogatta a szemöldökét Nelly.
- Nyugi már! Úgyis Rebeccát érinti, és nem titeket! - nevetett Rock.
- Oké, ezt tudjuk. - mosolygott rám Leila.
- Ne nézzetek így rám! Már rég megfojtottam volna, ha nem lennék jókedvemben! - nevettem. Megint becsengettek. Bementünk angolra, és leültünk a helyünkre. Mikor belépett Zoli bácsi, mi rögtön felkiáltottunk:
- Megyünk Londonba? - Ő csendre intett minket, majd leült a tanáriasztalhoz.
- Gyerekek. Már nagyon sokat könyörögtetek, hogy menjünk Londonba. Már vagy két éve ezért öltök! - nevette el magát. - Úgyhogy most beadtam a derekam, és megyünk Londonba! - erre az egész osztály ujjongásban tört ki. - Holnapután indulunk! Az utazás összesen 50.000 Ft lenne. - mi Nelly-vel összenéztünk. Nekünk volt rá pénzünk, mert gazdagok voltunk. Mindig adományoztunk valakiknek, meg ilyesmi. - Na, szóval. Ki tudna jönni? - mi ketten rögtön feltettük a kezünket. Hátranéztünk, és Rocky-éknak is fent volt a kezük. Aztán végig néztünk az egész osztályon, és szinte mindenki jelentkezett. - Hát, rendben. Csak az a baj, hogy 8-an jöhetnek. A négy lányt már felírtam, mert ez az Ők ötlete volt. - mi felsikítottunk. - Akkor felírom a táblára a menetrendet, és majd úgy eldönti mindenki, hogy akar-e jönni. - felállt, és felírta a táblára ezeket:
- Első napi program: Városnézés.
- Második napi program: Viaszmúzeum.
- A többi nap, ahogy jön.
- Buliba menni csak tanári engedéllyel lehet!
- A programok kötelezőek!
- Egy hónapot leszünk ott.
- Na, látom, csak a négy jómadár maradt. - ült le a helyére.
- Persze! - kiáltottam fel. - Minket leszóltok, de jönni akartok?
- Igen! - vágták rá. Én felhúztam a szemöldököm. Az órán bent voltak a 11.-esek is. Kicsengetéskor megint kimentünk az udvarra, de előtte még elkezdett "követni" a magyar tanárom.
- Rebecca, a verseket majd el kell mondanod ének óra előtt - jött utánam.
- Jó,jó, rendben - futottam be a női mosdóba.
- Mi van Becca, letámadott Z? - nevetett Leila.
- Ne is mond! - sétáltam mellé. Ez a szünet is eltelt, és odamentünk a magyar elé.
- A matekba leszünk - jött a magyar tanárom. - Nincs a tanárnő - mi bólintottunk, és bementünk a matekba. Onnan a takarító kiküldött, ezért visszamentünk a magyarba. Z viharzott be. - Mondom a matekba lesztek, a matek tanárnővel!
- De, minket onnan küldtek ki - szólt Bern.
- Nem érdekel, a matekba lesztek - mindenki elindult az ajtó fele. - Rebecca, te nem mész sehova!
- Neeee - sóhajtottam. Végül bent maradtam, és elmondtam a két versem.
- Rendben, nagyon jól mondod. - bólogatott a tanárom.
- Most már mehetek? - fordítottam a plafon felé a tekintetem. Ő bólintott. Én kimentem a folyosóra. Bekopogtam a matekba, majd benyitottam. Leila, Rocky és Nell hárman ültek a mi asztalunknál. Leila arrébb ült, így nekem is lett helyem. - Mit kell csinálni? - ültem le mellé.
- Elfoglalni magad, vagy törit tanulni - válaszolta.
- Inkább elfoglalom magam - mondtam, majd már vettem is elő a füzetem.
- Rocky, add ide! - vette ki a kezéből Nell a füzetet. - Jézusom! Te tényleg megszívatod szegény Rebeccát!
- Hát, ti kértétek, hogy durva legyen - nevetett.
- Hogy MII? - kaptam ki a kezéből. Elolvastam, majd jól fejbe vágtam vele. - Ezt, hogy képzeled?
- Ti kértétek! - mosolygott.
- Mit írt? - kérdezte Leila.
- Becci, mond el neki a végét! - nevetett Rock. Én sóhajtva neki kezdtem.
- Azt írta, hogy Niall meg Liam befut a szobánkba, miközben mi Harry-vel bent vagyunk. Aztán Harry rájuk szól, majd bezárta az ajtót, és a kulcsot az alsójába dobta.. Én odaálltam mögé, és kiakartam menni, mire Harry megszólal: "Csak két feltétellel! Ha azt csinálod amit mondok, vagy kiveszed az alsógatyámból a kulcsot." - meséltem el neki a történetet. Erre Leila nekiállt nevetni.
- Na neee - fetrengett a padon. - Rocky, adj egy ötöst! - tartotta a kezét, amibe Rocky természetesen belecsapott.
- Rocky, ha rémálmaim lesznek, az a te hibád! - nevettem el magam. Kicsengettek, és már rohantunk is ki a teremből.
- Sok sikert az atlétikához! - öleltük meg Leilát.
- Köszi! Sziasztok - futott el.
- Szia - kiáltottunk utána. Lementünk hárman a pályára, és felültünk a tribünre. Egyszer csak Rocky gondol egyet, és lemegy.
- Hé, Rocky, mit csinálsz? - nevetett Sophie. Rocky elkezdett táncolni.
- Nem látjátok? Louis ott fut! - mutatott el jobbra. Mi elnevettük magunkat. - Mond, hogy: L! Mond, hogy: O! Mond, hogy: U! Mond, hogy: I! Mond, hogy: S! Mi jött ki? LOUIS! Hajrááá Louis! - ugrált össze- vissza. Közben mutogatta a betűket a kezével. Mi már majdnem leestünk az emelvényről, annyira szakadtunk a röhögéstől. Aztán le is videóztam Rocky hülyeségét. Egészkor kimentünk a buszmegállóba. Én ránéztem Rocky-ra, mire kitört belőlem a nevetés. Aztán leültem a kőkerítésre. Rocky odaült mellém.
- Mi bajod? - nézett rám mosolyogva.
- Csak eszembe jutott egy dolog, veled kapcsolatban - nevettem még mindig.
- Micsoda? - kerekedtek el a szemei.
- Louis odaugrik hozzád, és kérdezi: "Szia! Neked bejönnek azok a fiúk, akiknek van répájuk?". Erre te is megszólalsz: "Én úgy tudtam, hogy minden fiúnak van répája!". És ez tipikus te vagy! - szakadtam a röhögéstől, de már annyira, hogy a táska is leesett rólam.
- Ez de perverz! Hogy képzeled? - röhögött Ő is.
- És emlékszel a szívatásomra még oviban? - nevettem.
- Nem! Mondd! - mosolygott.
- Ti előre mentetek a kocsiban, de engem nem engedtetek, és Rick hátra jött, és meg kellett csókolnia.
- Úúú, igen, emlékszem. - röhögött. Már a földön ült.
- És, mégis elárulnád, hogy a sztoriban melyiket választottam? - nevettem.
- Hát, mit tudom én! Biztos a másodikat! - tört ki belőle még jobban a nevetés. Én is szakadtam. Nelly csak mosolyogva figyelt minket. - Melyiket választanád?
- 18 évesen? Semelyiket! - nevettem el magam.
- Oké,oké. És 19 évesen? - szegezte nekem a kérdést.
- Nagy korkülönbség, de mindegy. Szerintem az elsőt.
- Uhuhuhúúúúú! - kezdett el még jobban nevetni. Már Nell is nevetett.
- Mi van? - röhögtem.
- Ha az elsőt választod, akkor azt is kérheti, hogy vedd ki a kulcsot a gatyájából...Meg még pluszba mást is kérhet! - feküdt le a földre Rocky. - Mellesleg tényleg megtennéd vele?
- Oh, basszus! Igazad van! - csaptam a fejemre. - Akkor a másodikat! És amúgy, igen!
- Már késő! - nevetett.
- A francba! - sóhajtottam. Szerintem már az egész falu hallott minket. Ekkor megjött a busza.
- Na, sziasztok! - köszönt el. Mi is elköszöntünk. 10 perc múlva jött a mi buszunk is. Pechemre állnunk kellett. Végül fél óra múlva otthon voltunk. Anya is már otthon volt.
- Szia anya! - adtunk neki egy-egy puszit.
- Sziasztok csajok! Mizujs volt ma a suliban? - kérdezte mosolyogva.
- Hát, nem nagy cucc. Ma fotózás volt, ezért csomó óra elmaradt. Részletesen. És... - kezdte Nelly.
- És? Mi történt?
- Megyünk Londonba! - ugrottam fel.
- Juj, nagyon örülök! - ölelt meg minket. - És mikor indultok?
- Holnapután! - válaszolt Sophie.
- Rendben. Akkor menjetek tanulni, majd pakoljatok össze! - taszigált be minket a szobába.
- Alig várom a Londoni utazást - dobta le magát az ágyra a testvérem.
- Én is. És ha mázlink van, akkor eljutunk egy 1D koncertre! - mosolyogtam.
Megírtuk a házit. Mire végeztünk este lett, elmentünk zuhanyozni. Jobban mondva mentünk volna...
- Én megyek először! - kiabáltam.
- Nem, mert én! - szólt ki Nelly.
- Na, arra várhatsz! - és elkezdtem rohanni a fürdő felé. Nell-lel egyszerre értünk oda, és egyszerre is akartunk bemenni.
- Lányok! Már megint a fürdőn veszekedtek? - lépett közbe apa.
- Igen! - vágtuk rá.
- Tegnap ki volt először? - kérdezte. Én felemeltem a kezem.
- Oké, akkor ma Nelly megy elsőnek! - válaszolta, majd elment. Ő kinyújtotta rám a nyelvét, majd bement fürdeni. Egy óra múlva, már dörömböltem az ajtón.
- Nelly! Siess már! Egy órája áztatod magad! Tisztább már nem leszel! - ütöttem teljes erőből az ajtót.
- Tessék - nyitotta ki, majd eltűnt a szobájában. Én megráztam a fejem, és én is elmentem fürdeni. Miután végeztem, felnéztem twitterre. Nem volt semmi újdonság, ezért elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése